Most éppen gazdicsere viselt meg, hiszen a kiskutyák új gazdikra találtak. Nekem, aki a piszkot takarította utánuk, fáj a legjobban. Most néma csend van a lakásban, a hat heti nyüszögés, morgás és csámcsogás után. Hiába én már csak ilyen lelkizős fajta vagyok. Az utolsó, akit Nyafinak neveztünk el, olyan emberközpontú volt, hogy amikor felvettem simogatni, mancsaival szorosan ölelte karomat.
Halálozással kapcsolatban két megrendítő dolog történt, amit soha az életben nem fogok elfelejeni. Az egyik szintén kutyával kapcsolatos. Kyra királynő szült egy alomnyi kölyköt. Jó idő lévén kint voltak a fészerben, nagy halom szalmában. Észrevettem, hogy az egyik kicsi jóval alul maradt a többinél. Nyüszögött szopott, de nem fejlődött. Egyik reggel amikor kimentem, Az alomnyi kutya Kyra nélkül aludt édesen. Hívogatásomra előjött a másik tárolóból, de rögtön vissza rohant. Na valamit rejteget-gondoltam és utána mentem. Hát ott rejtette el a beteg picit, és ott vigyázott rá. Már láttam, hogy nincs sok neki hátra. Így hagytam, hogy legyen úgy, ahogy ő akarja, a többi már úgyis elég nagy volt, hogy órákat az anyjuk nélkül legyenek. Kyra ingázott a két hely között egész nap. Másnap amikor mentem oda nagy Kyra nyüszögést és kaparást hallottam. A kicsi meghalt és Kyra próbálta eltemetni a homokdombban. Én még ilyennel sosem találkoztam. Elhívtam onnan egy falat kenyérrel , nyugtatgattam, hogy én majd vigyázok rá.Emberi, szormorú szemekkel nézett, de megértette és félrevonult, mi meg eltemettük a kicsit.
A másik eset egy kiskecskével történt. Pötyinek neveztük el, mert volt egy fehér pötty a fekete orrán. Amikor hozzánk került, nagyon eleven, édes gida volt. Egyik nap észrevettük, hogy félrevonul a többitől, láttuk rajta hogy valami gond van vele. Az orvossal konzultálva adtunk neki antibiotikumot és többféle vitamint. Sajnos csak egy-két napig tartott a javulás, aztán megint rosszabbul lett. Kipróbáltunk mindent, de sajnos nem vált be nála semmi. Szegény egyre fogyott. Próbált játszani a többiekkel, de ereje nem volt velük ugrándozni, minduntalan fellökték, felöklelték. De az élni akarás hihetetlen volt benne! Mindannyiszor amikor kint voltunk vele, jött, bújt, mindent megevett, amit adtam neki. Végefelé már elkülönítettük a többiektől, mert az ételt elvették tőle. Minden telhetőt megpróbáltunk, mert a szemében ott volt a csillogás, a bizalom, az élni akarás, de sajnos még az ajurvédikus szerek sem hatottak nála. Három hét után láttam hogy a szemében kihunyt a fény, belefáradt a küzdésbe. Már tudtam, hogy nem fog sokáig élni. Másnap reggel már nem élt....
Nagyon nehéz ezeket a dolgokat átélni, megélni de ez az élet rendje, a természet szelektál.
Amikor ezek eszembe jutnak, akkor rögtön felidézem magamban a jót is: nem csak halnak, de születnek is állatok.
Kyra királynő ismét vemhes, két hét múlva szülni fog. Az idén eddig 12 gidánk született és még legalább 4 kecskénk fog elleni. Az élet egy örök körförgás....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése