Nászok ásza

Az állatoknál a párzás különféleképpen nyilvánul meg.
A csirkéknél nincs különösebb időpont, mindig mindenhol párzanak. Viszont a tojás nem függvénye a párzásnak. A tyúk akkor is tojik, ha nincs kakasa, csak épp nem kel ki belőle kicsibe. Akkor tudjuk meg, hogy kelthető-e a tojásunk, ha a fény elé tartjuk, és látunk benne egy szemet.
Megfigyeltem, hogy a kakasoknak vannak kiemelt hölgyei, aminek a tojó hátán látom a jelét. A barna kakasunk igazán erőszakos típus. Elkapja a csőrével a tojó hátán a tollat, ráugrik és elintézi szegényt egy pillanat alatt, ha akarja, ha nem. Ettől  szegény tojóknak lekopasztja a hátát. A másik kakasunk-a bráma- viszont egy igen jámbor fajta, ha a tyúk nem akar, akkor nem tudja meghágni, de neki is van egy-két csaja, úgyhogy az ő szaporulata is biztosított. Alváskor persze mindenki a maga háremével szundikál.
A nyuszik bármikor párzanak, csak be kell tenni a nőstényhez a bakot egy napra, és a bak megkergeti egy jópárszor, amit igen murisan művel: ráugrik, párzanak, majd a bak visítás közepette eldől mint egy darab fa. A kisnyuszik egy hónap múlva jönnek a világra.
A kecskék általában ősszel és tavasszal párzanak, de a nőstények többször is tüzelnek. Leggyakoribb az őszi párzás, ezért általában tavasszal van a nagy bébibumm, tavaly 15 gidánk született márciustól májusig. Általában először egy kecske tüzel, majd végigmegy az egész csapaton, mint valami vírus, így sosem egy nap ellik le az összes, hanem szép sorban pár napos eltéréssel. A tüzelést már lehet szabályozni hormontartalmú gyógyszerrel, így kiküszöbölhető, hogy ne egyszerre essenek teherbe, hanem más-más időszakban. Ha nem vemhes a kecske, akkor kb havonta tüzelnek, amit abból látunk, hogy nagyon simulékony, engedi magát simogatni. A bak prüszköl, dobol, ugrál, és ami a legviccesebb: kinyújtja az alsó ajkát, csücsörít. Nagyon kell vigyázni, mert olyan három hónapos kortól tüzelnek a gidák, és persze ilyenkor még nem lehet őket bepároztatni, mert túl kicsik. A legjobb olyan egy évesen, akkor már teljesen kifejlődött a kecske. A kecskék "kutyapózban" párzanak, a kisgida 5 hónap múlva születik meg. A legtöbb tejet általában a harmadik ellés után adják. A nálunk jelenleg az abszolút győztes a Rozi: 4,5 literes napi csúccsal. Ő másfél évesen lett beugratva (bepároztatva). Szánentáli és alpesi keverék, szép nagy tőggyel, és jól fejhető csöccsel. (szánentáli az egy hófehér fajta, az alpesi pedig egy barna-fekete). Úgy tapasztaltuk, hogy ez a keresztezés hozza a legtöbb tejet, de ahány táj annyi vélemény. Van aki a búrra, van aki a murciaira esküszik.
Egyébként ahány kecske, annyiféle tőgy és bimbó. Van nagy tőgyű- kis csöcsű, van nagy tőgyű-nagy csöcsű és stb. Fejni mindegyiket meglehet, de a legjobb, ha nagy csöcse van, mert abból jobban jön a tej.
A fejés nem egy nagy ördöngösség, a lányom is rögtön ráérzett-mintha benne lenne az ember génjeiben-csak igen fárasztó, így amikor már több mint 5 fejősünk lett, bizony be kellett szereznünk egy fejő gépet. Na azzal nem lett rövidebb a meló, mert előtte-utána gondosan el kell mosni a gépet, mert a tej nem maradhat benne, mert ugye megromlik, belerohad.
A képen Mogyi kutyánk első találkozása a kis gidával :)

Kecske

Igaz a mondás: kecskére ne bízd a káposztát.
Megtapasztaltuk, hogy a kecske mindenféle növényt szeret, még a fák kérgét is. Így a kertünkben mindent megettek, amit elértek.
Na és a kecske a legszemtelenebb állat a földön. Nem használ ellene a drót kerítés, csak a fa vagy beton, mert addig piszkálja a szarvával (vagy patájával) amíg a drót ki nem bomlik és átfurakszik rajta, ha a túloldalon finomságokat lát. nagy hasznát vesszük a villanypásztornak is: amelyiket egyszer megcsípi, az nem megy többet a közelébe. Természetesen kipróbáltuk előtte mi is. Hát mi sem megyünk azóta a közelébe.

Szabad tartásban tartjuk őket, azaz csak akkor vannak megkötve, amikor fejés van. Még Sanyi a bakunk sincs megkötve, csak karámban van tartva. Kicsinek nem okozott gondot, de amikor öntudatára ébredt, na akkor öklelt, hátulról, sunyi módon, hogy az ember majd ketté szakadt. Na ezért került karámba.
Szép nagy óljuk van, két nagy etetővel és több vödörnyi vízzel. Még nincs nagy itatóvályúnk, csak vödrökben rakjuk ki nekik a vizet. Az etetőkbe minden reggel és este finom szalma kerül.
Nagyon kényes a gyomruk, nem bírják a hirtelen étrend változásokat, attól megy a hasuk. Ezért nem kapnak konyhai zöldség maradékot, az a csirkéknek megy. Ha új gabonát akarunk nekik adni, azt csak fokozatosan szabad, először egy kicsit keverünk a szokásos kajájukba, és pár nap múlva emelhetjük az adagot. Amitől óvni kell a kecskéket: puffasztó ételek: sok káposzta, bab, borsó, vizes friss lucerna. Veszélyes még rájuk nézve a dió levél, mert sok csersavat tartalmaz, ami mérgező. A puffadás és a férgek a legnagyobb veszély rájuk tekintve. Nagyon szeretik az almát, répát, bármilyen lágyszárú növény kiszáradt részeit. Ha valami oknál fogva be akarom terelni őket az ólba, akkor csak egy tál kukoricát kell tartani a kezemben, azt zörgetni és már jönnek is utánam mint egy pincsi kutya.  Félévenként jó őket féregteleníteni, mint a kutyákat.
Van egy mondás: a kecske a szegény ember "tehene". Ez igaz is, mert régen csak kieresztették őket a legelőre, és megfejték őket. De manapság már másképp etetjük őket. Ugye a cél mindig, hogy finom, minőségi tejet kapjunk, ezért a kecskét is jó minőségű gabonával/szénával etetjük (ez mindenféle állatra igaz, amit élelem céljából tartunk). Ezért mi adunk nekik gabona keveréket: kukorica, búza, rozs , árpa; valamint jó szénát-lucerna vagy réti. Egyébként a réteken el sem hiszi az ember hogy mennyi gyógynövény van! A kertünk azelőtt megmunkálatlan rét volt és boldogan fedeztem fel benne a vadon termő kamillát és csipkebogyót!

Az ólban alájuk aranysárga szalma kerül (búzaszár). A szalmának rendkívül jó a szigetelése, nagyon melegíti az állatokat, persze szeretik azt is megenni, épp ezért nem lehet rohadt vagy penészes.
Amin meglepődtem: a kecskéket pedikűrözni kell! Éppen úgy nő a patájukon a köröm, ahogy nekünk és bizony le kell vágni na persze nem Solingen ollóval, hanem jó csípőfogóval.
Ha szarva van akkor bök is? Nem. A lány kecskék nem bökdösnek a szarvukkal, azt csak egymással teszik. 3 év alatt egyszer sem történt ilyen, kivéve persze Sanyit.
Kb havonta tüzelnek, és 5 hónap a terhességi idő. Kicsinyeiket hat hetesen lehet leválasztani, akik már két hetesen rágcsálnak szénát. A laktációs (tejelési) idő 210 nap. Van olyan kecske, amelyik el is apad pár hónap alatt, de van olyan, amelyik a következő ellésig simán adná a tejet ( de el kell apasztani, hogy a gida a pociban jól fejlődjön). Általában 1-3 gida születik, nálunk eddig kettő volt a maximum.
A kecskék eredően sziklán éltek , így megmaradt az a jó szokásuk, hogy bárhova felugranak-rettentő jó ugrók. Rozika az első kecskénk ki is próbálta milyen a tetőről a kilátás.

Egyébként nagyon olyan tulajdonságaik vannak mint egy szeleburdi kiskutyának, épp csak a botot nem hozzák vissza( mert inkább megeszik). Mindegyiknek van neve: Sári, Rozi, Bözsi, Gizi, Luca, Bambi, Mini , Kisbözsi, Leszbi (igen van egy csaj kecskénk, aki a csajokat szereti), Lili, Lizi, Dagi...Ja és van egy szem bárányunk,  ő Bori.