2013. január 31., csütörtök

2013 első babái

Tegnap este nagyon jól zárult a napom. Mikor kimentem etetni, örömmel láttam, hogy a kisnyuszik előjöttek az alomból és vígan eszegetnek az anyucival. Már két éve hogy próbálkozunk a német óriás fajtával, de most sikerült először. Ha jól számoltuk,akkor hat kicsi van, de iszonyatos gyorsan szaladnak, meg pattognak, és csak gyorsan készítettem egy pár fotót, mert féltem hogy kiugranak a ketrecből. Mogyi kutyánk meg mindig lent áll lesben, hogy mikor kaphat egy kis nyuszihusit, úgyhogy mindig résen kell lennünk.

A másik alom, ami született most januárban az argentin dog. 10 "kicsi" nyafog a konyhánkban minden éjjel. Imádom a kiskutyákat, de bárcsak ne nyafognának annyit!


Aminek nagyon örülünk, hogy mindegyik hófehér, egynek van egy pici foltja a szeménél. Bonnie szépet teljesített! :)

2013. január 30., szerda

Nászok ásza

Az állatoknál a párzás különféleképpen nyilvánul meg.
A csirkéknél nincs különösebb időpont, mindig mindenhol párzanak. Viszont a tojás nem függvénye a párzásnak. A tyúk akkor is tojik, ha nincs kakasa, csak épp nem kel ki belőle kicsibe. Akkor tudjuk meg, hogy kelthető-e a tojásunk, ha a fény elé tartjuk, és látunk benne egy szemet.
Megfigyeltem, hogy a kakasoknak vannak kiemelt hölgyei, aminek a tojó hátán látom a jelét. A barna kakasunk igazán erőszakos típus. Elkapja a csőrével a tojó hátán a tollat, ráugrik és elintézi szegényt egy pillanat alatt, ha akarja, ha nem. Ettől  szegény tojóknak lekopasztja a hátát. A másik kakasunk-a bráma- viszont egy igen jámbor fajta, ha a tyúk nem akar, akkor nem tudja meghágni, de neki is van egy-két csaja, úgyhogy az ő szaporulata is biztosított. Alváskor persze mindenki a maga háremével szundikál.
A nyuszik bármikor párzanak, csak be kell tenni a nőstényhez a bakot egy napra, és a bak megkergeti egy jópárszor, amit igen murisan művel: ráugrik, párzanak, majd a bak visítás közepette eldől mint egy darab fa. A kisnyuszik egy hónap múlva jönnek a világra.
A kecskék általában ősszel és tavasszal párzanak, de a nőstények többször is tüzelnek. Leggyakoribb az őszi párzás, ezért általában tavasszal van a nagy bébibumm, tavaly 15 gidánk született márciustól májusig. Általában először egy kecske tüzel, majd végigmegy az egész csapaton, mint valami vírus, így sosem egy nap ellik le az összes, hanem szép sorban pár napos eltéréssel. A tüzelést már lehet szabályozni hormontartalmú gyógyszerrel, így kiküszöbölhető, hogy ne egyszerre essenek teherbe, hanem más-más időszakban. Ha nem vemhes a kecske, akkor kb havonta tüzelnek, amit abból látunk, hogy nagyon simulékony, engedi magát simogatni. A bak prüszköl, dobol, ugrál, és ami a legviccesebb: kinyújtja az alsó ajkát, csücsörít. Nagyon kell vigyázni, mert olyan három hónapos kortól tüzelnek a gidák, és persze ilyenkor még nem lehet őket bepároztatni, mert túl kicsik. A legjobb olyan egy évesen, akkor már teljesen kifejlődött a kecske. A kecskék "kutyapózban" párzanak, a kisgida 5 hónap múlva születik meg. A legtöbb tejet általában a harmadik ellés után adják. A nálunk jelenleg az abszolút győztes a Rozi: 4,5 literes napi csúccsal. Ő másfél évesen lett beugratva (bepároztatva). Szánentáli és alpesi keverék, szép nagy tőggyel, és jól fejhető csöccsel. (szánentáli az egy hófehér fajta, az alpesi pedig egy barna-fekete). Úgy tapasztaltuk, hogy ez a keresztezés hozza a legtöbb tejet, de ahány táj annyi vélemény. Van aki a búrra, van aki a murciaira esküszik.
Egyébként ahány kecske, annyiféle tőgy és bimbó. Van nagy tőgyű- kis csöcsű, van nagy tőgyű-nagy csöcsű és stb. Fejni mindegyiket meglehet, de a legjobb, ha nagy csöcse van, mert abból jobban jön a tej.
A fejés nem egy nagy ördöngösség, a lányom is rögtön ráérzett-mintha benne lenne az ember génjeiben-csak igen fárasztó, így amikor már több mint 5 fejősünk lett, bizony be kellett szereznünk egy fejő gépet. Na azzal nem lett rövidebb a meló, mert előtte-utána gondosan el kell mosni a gépet, mert a tej nem maradhat benne, mert ugye megromlik, belerohad.
A képen Mogyi kutyánk első találkozása a kis gidával :)

Kecske

Igaz a mondás: kecskére ne bízd a káposztát.
Megtapasztaltuk, hogy a kecske mindenféle növényt szeret, még a fák kérgét is. Így a kertünkben mindent megettek, amit elértek.
Na és a kecske a legszemtelenebb állat a földön. Nem használ ellene a drót kerítés, csak a fa vagy beton, mert addig piszkálja a szarvával (vagy patájával) amíg a drót ki nem bomlik és átfurakszik rajta, ha a túloldalon finomságokat lát. nagy hasznát vesszük a villanypásztornak is: amelyiket egyszer megcsípi, az nem megy többet a közelébe. Természetesen kipróbáltuk előtte mi is. Hát mi sem megyünk azóta a közelébe.

Szabad tartásban tartjuk őket, azaz csak akkor vannak megkötve, amikor fejés van. Még Sanyi a bakunk sincs megkötve, csak karámban van tartva. Kicsinek nem okozott gondot, de amikor öntudatára ébredt, na akkor öklelt, hátulról, sunyi módon, hogy az ember majd ketté szakadt. Na ezért került karámba.
Szép nagy óljuk van, két nagy etetővel és több vödörnyi vízzel. Még nincs nagy itatóvályúnk, csak vödrökben rakjuk ki nekik a vizet. Az etetőkbe minden reggel és este finom szalma kerül.
Nagyon kényes a gyomruk, nem bírják a hirtelen étrend változásokat, attól megy a hasuk. Ezért nem kapnak konyhai zöldség maradékot, az a csirkéknek megy. Ha új gabonát akarunk nekik adni, azt csak fokozatosan szabad, először egy kicsit keverünk a szokásos kajájukba, és pár nap múlva emelhetjük az adagot. Amitől óvni kell a kecskéket: puffasztó ételek: sok káposzta, bab, borsó, vizes friss lucerna. Veszélyes még rájuk nézve a dió levél, mert sok csersavat tartalmaz, ami mérgező. A puffadás és a férgek a legnagyobb veszély rájuk tekintve. Nagyon szeretik az almát, répát, bármilyen lágyszárú növény kiszáradt részeit. Ha valami oknál fogva be akarom terelni őket az ólba, akkor csak egy tál kukoricát kell tartani a kezemben, azt zörgetni és már jönnek is utánam mint egy pincsi kutya.  Félévenként jó őket féregteleníteni, mint a kutyákat.
Van egy mondás: a kecske a szegény ember "tehene". Ez igaz is, mert régen csak kieresztették őket a legelőre, és megfejték őket. De manapság már másképp etetjük őket. Ugye a cél mindig, hogy finom, minőségi tejet kapjunk, ezért a kecskét is jó minőségű gabonával/szénával etetjük (ez mindenféle állatra igaz, amit élelem céljából tartunk). Ezért mi adunk nekik gabona keveréket: kukorica, búza, rozs , árpa; valamint jó szénát-lucerna vagy réti. Egyébként a réteken el sem hiszi az ember hogy mennyi gyógynövény van! A kertünk azelőtt megmunkálatlan rét volt és boldogan fedeztem fel benne a vadon termő kamillát és csipkebogyót!

Az ólban alájuk aranysárga szalma kerül (búzaszár). A szalmának rendkívül jó a szigetelése, nagyon melegíti az állatokat, persze szeretik azt is megenni, épp ezért nem lehet rohadt vagy penészes.
Amin meglepődtem: a kecskéket pedikűrözni kell! Éppen úgy nő a patájukon a köröm, ahogy nekünk és bizony le kell vágni na persze nem Solingen ollóval, hanem jó csípőfogóval.
Ha szarva van akkor bök is? Nem. A lány kecskék nem bökdösnek a szarvukkal, azt csak egymással teszik. 3 év alatt egyszer sem történt ilyen, kivéve persze Sanyit.
Kb havonta tüzelnek, és 5 hónap a terhességi idő. Kicsinyeiket hat hetesen lehet leválasztani, akik már két hetesen rágcsálnak szénát. A laktációs (tejelési) idő 210 nap. Van olyan kecske, amelyik el is apad pár hónap alatt, de van olyan, amelyik a következő ellésig simán adná a tejet ( de el kell apasztani, hogy a gida a pociban jól fejlődjön). Általában 1-3 gida születik, nálunk eddig kettő volt a maximum.
A kecskék eredően sziklán éltek , így megmaradt az a jó szokásuk, hogy bárhova felugranak-rettentő jó ugrók. Rozika az első kecskénk ki is próbálta milyen a tetőről a kilátás.

Egyébként nagyon olyan tulajdonságaik vannak mint egy szeleburdi kiskutyának, épp csak a botot nem hozzák vissza( mert inkább megeszik). Mindegyiknek van neve: Sári, Rozi, Bözsi, Gizi, Luca, Bambi, Mini , Kisbözsi, Leszbi (igen van egy csaj kecskénk, aki a csajokat szereti), Lili, Lizi, Dagi...Ja és van egy szem bárányunk,  ő Bori.

2013. január 29., kedd

Csirkék

Amikor reggelente kimegyek a kertbe, hogy megetessem az állatokat, mindig nevethetnékem támad: folyton eszembe jut, hogy a birodalmi lépegetők (Star Wars) mozgását a csirkékről mintázták. Szóval 25 kis birodalmi lépegető rohan felém, és követnek amíg meg nem kapják a kis a magocskájukat.
Tartásuk nem nagy dolog, viszont az etetésük nem egyszerű.
Először is az ólról: mi egy nagy , kényelmes ólat ácsoltunk nekik, egy hatalmas létraszerűséggel, amire esténként felülhetnek. Kb 6 fokos és olyan 5 létra szélességű, amire olyan 50 csirke is felülhet egyszerre. Érdekes, hogy  hogyan ülnek fel, mert a rangsor itt is megvan, a "barátok" összebújnak, viszont aki nem haver, azt addig csipkedik, amíg arrébb araszol, vagy le nem megy egy fokkal. Van az ólban tojóláda-ami egyszerűen zöldségesből szerzett banánosdoboz. Eszkábált a párom nagyon szép tojódobozt, de nem csípték a csirkék, úgyhogy maradt a banános. Azt jó, ha a sarokba helyezzük, védettebb helyre.
Van benne egy hosszú etető, és egy nagy lavór, ami az itató. Amíg a csirkék kicsik, addig a lavórba úgy tettünk téglákat, hogyha az egyik kicsi belepottyan, akkor ki tudjon mászni, ne fulladjon meg.
A tojót, ha telekakilják, oda nem nagyon akaródzik utána nekik tojni, úgyhogy olyankor a szalmát ki kell cserélni.
És a csirke általában bele is "tojik" , mert nem szobatiszta, szóval amerre jár, otthagyja névjegyét.
Az ajtón van egy szép kis nyílás, ami akkora, hogy a csirke ki-be mászhasson, de a kecske ne férjen be. Nálunk egy kertben vannak, mert a kecske nem lép a csirkére, vigyáz rá.
Az etetésük nem egyszerű. A manapság megvásárolható naposcsibék, vagy előneveltek már hozzá vannak szokva a táphoz, ami persze neki is-és nekünk is- hosszú távon rákot kelt. Amikor először vettünk csirkét, az eladó azt mondta: adjunk neki ilyen meg olyan tápot, és akkor gyorsan és sokat fog nőni, három hónaposan már le lehet vágni, de vágás előtt két héttel hagyjuk abba a tápot. Néztünk nagyot, mivel tudtuk előre nem fogunk tápozni, mert nem akarunk gyógyszeres húst enni.Szóval nem adtunk tápot a csirkéknek, így hullottak is mint a legyek. Beszéltünk ismerősökkel, orvossal. Kellett nekik indító tápot adni, majd nagy nehezen leállítottuk a tápról őket-ekkor 250 csirkéből 20 maradt- és már kezdtek szépen növögetni táp nélkül. eltelt kb három hónap, mikor ismét el kezdtek hullani. Elvittünk egyet az orvoshoz, aki megállapította, hogy rákos. Ez két okból lehetett: egyik a táptól, másik a vegyszeres kukoricától. Utóbb rájöttünk, hogy azért is vagdossák le a tápos csirkéket olyan korán, mert valószínű, hogy elrákosodnának előbb utóbb.
Ezért még inkább úgy döntöttünk, hogy maradunk a tiszta gabonánál, amit egy vidéki bácsitól sikerül szerezni. A mostani összeállított étrendjük: kukorica, búza, árpa, fekete szotyi és ásványok: futor, mészgríz, ami a tojás termelésben segít.
Szóval maradt egy-két darabunk és vidékről sikerült vennünk még tojókat, úgyhogy most van 23 csirkénk és kakasunk, egy barna és a dráma-bráma.


Tojni igen változatosan tojnak. Hat rájuk a front, a hideg, a meleg. A melegben jobban tojnak, a hidegben még nekik is befagy a ...   .
Amit a gyerekeim legjobban szeretnek, és amivel nagyon egyszerűen kirángathatjuk őket a számítógép mellől: Ma ki szedi össze a tojást?- kérdést feldobom és már húzzák is a kabátot, gumicsizmát.
És ahány tyúk annyi tojás :)


2013. január 23., szerda

Nyulak tartása

"Használat előtt kérdezze meg állatorvosát, vidéki barátait!"

Most, hogy tél van, kevés dolog történik a farmunkon, kivéve egyet: nyuszik szaporodását. A nyuszik nagyon gyorsan szaporodnak. A tartásuk viszont sok figyelmet igényel.
Az aranyszabály: nyuszik étele itala, mindig tiszta, és mindenféle rossz dologtól mentes legyen (gomba, rothadás, penész, víz). Ugyanilyennek kell lenie a szalmának, ami alattuk van. Kétféle élelmet kapnak: magvakat (búza, kukorica, nyúltáp-nem gyógyszeres) és széna (lucerna, vagy jó minőségű réti).  És persze egy itatónyi víz. Mi a csőrös tartályt részesítjük előnyben, mert képesek ráharapni a tálra és eldobni. De a csőrnek bele kell lennie építve, mert kitépik és eldobják. Így a felszerelhető itató lett a legjobb választás. Enni is úgy kapnak, hogy egy kistálban egy marék vegyes gabonát berakok és amikor végeztek, akkor kivszem a tálat.
Vannak jó nyuszik, akik illedelmesen mindig a jobb oldalra ürítenek, ott végzik dolgukat , azért akad butább is , amelyik összevissza piszkol.
A nyuszikat külön kell tartani mert képesek nagyon összeverekedni. A bakot is külön kell tartani a nősténytől, mert "megszokja" hogy vele van, és nem akar párzani. Szóval a párzásra csak berakjuk a bakot, és maximum egy napra ott marad a lányál, azalatt elvégzi a dolgát. A kisnyuszik egy hónapra rá születnek, aminek előjele, hogy az anya a szájában rohangál sok-sok szalmával, összehordja egy kupacba, kitépkedi a szőrét, ami az alom közepére kerül , és jó esetbe oda fial. Rossz esetben mellé. Ilyenkor a kisnyuszit nem szabad puszta kézzel megfogni, mert az anya érzékeny a szagokra és ha idegen szagot érez rajta, akkor elpusztítja a kicsinyét. Én fel szoktam markolni egy kis szőrt és azzal rakom bele az alomba. Az anyát nem szabad "zaklatni" mert a kicsinyei fölé áll (néha odaugrik) és sajnos össze is taposhatja őket. A szőrkupacot, ha már nincs rá szükség( felcseperedtek a kisnyuszik, és elég alájuk a szalma), akkor el kell rakni, mert akad olyan nyuszi, amelyik nem tépked szőrt (estleg front van , ezért indul be a szülés).

Az intenzív tartásban az ellés után egy héttel már be is szokták ugratni az anyanyuszit. Hát szerintünk ez egy kicsit drasztikus, mi várni szoktunk egy pár hetet vele . Hat hetesen lehet leválasztani a kisnyuszikat, és mi inkább akkor szoktuk. A német óriás nyulak nagyon érzékenyek, valószínű a túltenyésztés miatt. Átlagosan 5-6 kicsinyeik vannak ( a keverékeknek akár 10-12). Sajnos sok almunk elpusztult, mert ugye kezdőként nem figyeltünk az időjárásra és hidegben ellettek a nyuszik, amit persze a kicsik nem bírtak. Most az időjárás kedvezett nekünk, pont meleg lett (január eleje) és a kisnyuszik túlélték az első másfél hetet, már akkora a fejük mint egy tojás. Már megtanultam, hogy az egészséges kisnyuszi jele: pattog mint egy borsó.
A nyulak nem igényelnek különösebb orvosi ellátást, kivéve a szúnyog elleni oltást, mert a szúnyog képes olyan fertőzést terjeszteni köztük, amitől elsebesednek és meghalnak. Szerencsére nálunk eddig ilyen nem volt, mert egy kedves bácsi figyelmeztetett: az ólban a legjobb barát a pók.
Na én egy dolgot utálok: a pókot.
Pár évvel ezelőtt volt több csípésem is tőlük, nagyon nehezen gyógyult meg, így a lakásban egy sem maradhat. De az ólban kivételt kell tennem, így kompromisszumot kötöttünk, ő elkerül engem, én meg őt. Az ól úgy néz ki mint valami szellemlakta tanya, sűrű pókháló lóg alá a tetőről.

 Már megszoktam, így már nem rohanok el sikoltozva, ha meglátok egy nyolclábút. Mert a farm előtt bizony halálsikoly közepette szaladtam ki a házból, mire a család jókat nevetett rajtam.
Már várom, hogy mikor nyílik ki a szemük a nyusziknak, ez talán a hét vége felé már megeshet.

2013. január 22., kedd

Bemutatkozás

Szia kedves Olvasó!
Már régóta szerettem volna egy kis blogot a farmos életről kreálni, és ennek most jött el az ideje. Remélem jól fogsz szórakozni, és esetleg sok okosságot is fogsz tanulni tőlem.
Hogy ki vagyok én?
Elsősorban anya, másodsorban feleség, harmadsorban állatimádó.
Ezért lett egy kis farmom némi állattal.
Most már mondhatom, hogy van egy kis tapasztalatom a dologban, ezért is kezdtem hozzá blogomhoz.
Röviden családomról: van két szép gyermekem, az egyik már a felnőttkort súrolja, ő fiú és sokszor a fellegekben jár: Kocka, ahogy most a tinik hívják, a másik egy éppen tini kiscsaj, aki kivívta magának a hisztikirálynő címet. Van egy párom, akivel már hosszú évek óta jóban-rosszban nyúzzuk egymást és akit imádok, mert csodálatos apa és remek férj. És vannak állataink: kutyák, (cicák sajnos nincsenek, mert felfalták a kutyák), nyuszik, tyúkok és kecskék. Mindegyik féléből kb húsz, kivéve persze a kutyákat, mert abból csak öt. 3 tolvajkergető-rémisztőkinézetű argentin dog: Kyra (a falkavezér úrnő), Morfeus a Kan, és Bonnie a gyönyörűség szuka. Most jelen pillanatban van egy alomnyi frissen született kutyink, és egy alomnyi egy hetes nyuszink, akiket minden reggel meg kell hogy nézzek, hogy minden rendben.
A nyuszik között van német-óriás és keverék. Na a német óriásnak lett alma, már vagy az ötödik, de eddig sajnos nem voltak életképesek. Így a baknyuszi ment levesbe, és hoztunk helyette egy újat, aki nagyon menő, mert tetovált, és kapott is hozzá egy nevet: Pedró. Eddig jól végezte dolgát, mert megszületett az első alma, ami már egy hetes. Még egy hét és kisnyuszik előjönnek az alomból, és megcsodálhatjuk őket.
A tyúkok igazi tanyasi tyúkok, tojónak vannak szánva, és ki is elégítik a családnakvalót. Két gyönyörű kakasunk van, az egyik egy "hagyományos" a másik bráma. (Amikor meghozta a párom, kérdeztem tőle hogy ez milyen fajata. Én ezt hallottam: Dráma. Gondoltam is hogy olyan a kinézete, mint egy színpadi drámai ficsúrnak. Na felvilágosított, hogy az Bráma, nem dráma.
További szép napot!