Most, hogy tél van, kevés dolog történik a farmunkon, kivéve egyet: nyuszik szaporodását. A nyuszik nagyon gyorsan szaporodnak. A tartásuk viszont sok figyelmet igényel.
Az aranyszabály: nyuszik étele itala, mindig tiszta, és mindenféle rossz dologtól mentes legyen (gomba, rothadás, penész, víz). Ugyanilyennek kell lenie a szalmának, ami alattuk van. Kétféle élelmet kapnak: magvakat (búza, kukorica, nyúltáp-nem gyógyszeres) és széna (lucerna, vagy jó minőségű réti). És persze egy itatónyi víz. Mi a csőrös tartályt részesítjük előnyben, mert képesek ráharapni a tálra és eldobni. De a csőrnek bele kell lennie építve, mert kitépik és eldobják. Így a felszerelhető itató lett a legjobb választás. Enni is úgy kapnak, hogy egy kistálban egy marék vegyes gabonát berakok és amikor végeztek, akkor kivszem a tálat.
Vannak jó nyuszik, akik illedelmesen mindig a jobb oldalra ürítenek, ott végzik dolgukat , azért akad butább is , amelyik összevissza piszkol.
A nyuszikat külön kell tartani mert képesek nagyon összeverekedni. A bakot is külön kell tartani a nősténytől, mert "megszokja" hogy vele van, és nem akar párzani. Szóval a párzásra csak berakjuk a bakot, és maximum egy napra ott marad a lányál, azalatt elvégzi a dolgát. A kisnyuszik egy hónapra rá születnek, aminek előjele, hogy az anya a szájában rohangál sok-sok szalmával, összehordja egy kupacba, kitépkedi a szőrét, ami az alom közepére kerül , és jó esetbe oda fial. Rossz esetben mellé. Ilyenkor a kisnyuszit nem szabad puszta kézzel megfogni, mert az anya érzékeny a szagokra és ha idegen szagot érez rajta, akkor elpusztítja a kicsinyét. Én fel szoktam markolni egy kis szőrt és azzal rakom bele az alomba. Az anyát nem szabad "zaklatni" mert a kicsinyei fölé áll (néha odaugrik) és sajnos össze is taposhatja őket. A szőrkupacot, ha már nincs rá szükség( felcseperedtek a kisnyuszik, és elég alájuk a szalma), akkor el kell rakni, mert akad olyan nyuszi, amelyik nem tépked szőrt (estleg front van , ezért indul be a szülés).
Az intenzív tartásban az ellés után egy héttel már be is szokták ugratni az anyanyuszit. Hát szerintünk ez egy kicsit drasztikus, mi várni szoktunk egy pár hetet vele . Hat hetesen lehet leválasztani a kisnyuszikat, és mi inkább akkor szoktuk. A német óriás nyulak nagyon érzékenyek, valószínű a túltenyésztés miatt. Átlagosan 5-6 kicsinyeik vannak ( a keverékeknek akár 10-12). Sajnos sok almunk elpusztult, mert ugye kezdőként nem figyeltünk az időjárásra és hidegben ellettek a nyuszik, amit persze a kicsik nem bírtak. Most az időjárás kedvezett nekünk, pont meleg lett (január eleje) és a kisnyuszik túlélték az első másfél hetet, már akkora a fejük mint egy tojás. Már megtanultam, hogy az egészséges kisnyuszi jele: pattog mint egy borsó.
A nyulak nem igényelnek különösebb orvosi ellátást, kivéve a szúnyog elleni oltást, mert a szúnyog képes olyan fertőzést terjeszteni köztük, amitől elsebesednek és meghalnak. Szerencsére nálunk eddig ilyen nem volt, mert egy kedves bácsi figyelmeztetett: az ólban a legjobb barát a pók.
Na én egy dolgot utálok: a pókot.
Pár évvel ezelőtt volt több csípésem is tőlük, nagyon nehezen gyógyult meg, így a lakásban egy sem maradhat. De az ólban kivételt kell tennem, így kompromisszumot kötöttünk, ő elkerül engem, én meg őt. Az ól úgy néz ki mint valami szellemlakta tanya, sűrű pókháló lóg alá a tetőről.
Már megszoktam, így már nem rohanok el sikoltozva, ha meglátok egy nyolclábút. Mert a farm előtt bizony halálsikoly közepette szaladtam ki a házból, mire a család jókat nevetett rajtam.
Már várom, hogy mikor nyílik ki a szemük a nyusziknak, ez talán a hét vége felé már megeshet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése