Indulhat a befőzés!

Itt a nyár, beértek a gyümölcsök, így itt az ideje a lekvár főzésnek. Tavaly előtt nagy sikere volt a fahéjas szilva lekvárnak, tavaly sajnos szinte semmi nem termett a májusi fagytól, de idén szerencsére jó lett a termés,így nem is volt kérdés hogy az idén folytatom, de most más gyümölcsökkel: meggy és szeder násza lett a következő.
Nem egy ördöngősség, csak néhány szabályt kell betartani, így biztos jó lesz a lekvár TARTÓSÍTÓ SZER NÉLKÜL is. Száraz dunsztolással készítem, ami azt jelenti, hogy a gyümölcsöt órákig főzöm, majd az elkészült lekvárt még forrón betakargatom, hogy nagyon lassan hűljön ki.
A szabályok:
-A gyümölcsnek mindig épnek, egészségesnek kell lennie, a rossz részeket vágjuk ki!
-az üvegnek makulátlanul tisztának kell lennie (és persze a kupaknak is)
Lényegében ennyi.
Menete:
Az üvegeket és a kupakokat először jól elmosom, majd ecetes vízben kifőzöm, úgy hogy a víz teljesen ellepje. 10 percig forralom. Majd óvatosan kiveszem a vízből, úgy hogy a belsejébe és a kupak belsejébe nyúlni tilos! Lecsöpögtetem róla a vizet, teljesen ki kell száradnia.
A jól megmosott gyümölcsöt ha kell apróra vágom , egy jó lábasban (aminek vastag a fala, és nem ég le könnyen benne az étel, illetve legutóbb teflon serpenyőben -wok- csináltam) felteszem főni, semmit nem adok hozzá. Néha megkavarom, de amikor már kevés rajta a lé, akkor sűrűbben kell kavargatni, mert leéghet. A vége felé adom hozzá a kristály cukrot. Én ezzel csinálom, persze lehet cukor nélkül is, vagy mézzel, nyírfa cukorral. Mi nagyon sűrűn szeretjük a lekvárt, így addig főzőm, amíg már ragacsos nem lesz. Figyelem! A vége felé nagyokat bugyoghat, fröcskölhet, így érdemes beöltözni, mert a forró lekvár akár égési sebeket is okozhat!
Ha kész, üvegbe töltöm, majdnem színültig. Jól rácsavarom a kupakot, és FEJRE ÁLLÍTOM az üveget minimum 5 percre. Ez azért fontos, mert így kap vákuumot a lekvár, így marad tartós. Vigyázat az üveg nagyon forró!!!
Ezután jöhet a száraz dunsztolás. Az üvegeket papírba tekerem, minden oldalról takaróval, vagy pléddel, vagy valamilyen anyaggal beborítom jó szorosan, és napokig hagyom úgy benne , hogy lassan kihűljön. Egy-két héten belül, ha nem  kezd el forrni, nem buborékos, akkor jól csináltuk.
A lekvárhoz adhatunk fűszereket (fahéj...). Azt hogy pontosan meddig áll el, nem tudom, mert nálunk 3 hónapig tartott ki, annyira finom lett. De az utolsóban is pont ugyan olyan finom volt, mint az elsőben :)

Festményeim

Mióta az eszemet tudom imádom a festményeket. Kb 2-3 hónapja olvastam egy cikket, hogy a magyar nők nem művelik azt amiben tehetségesek. Ez elgondolkodtatott... Imádom a festményeket... Ha megláttam egy szép fotót, rögtön az volt az első gondolatom, hogy de jó lenne lefesteni.... Imádtam rajzolni. Akkor miért nem teszem????
Persze rögtön tudtam a választ miért nem:
1: sok más fontos dolgom van-volt, ami mellett nem volt időm semmire-de ez most megváltozott, mert már tudok magamra is szánni heti 1-2 órát.
2: a szüleim nem támogattak semmiben.Anyám, aki porcelán festő, mindig azt mondta: csak ezt ne csináld (porcelán festés). Holott szerintem ha a szülő látja, hogy a gyereke tehetséges, kutya kötelessége segíteni, terelgetni az útját, hogy segítse, jobbá tegye.
Ezeken túlléptem, így nagy lelkesedéssel ugrottam bele a festészetbe. Persze azért nem kapkodtam el, először rajzoltam, majd amikor már úgy éreztem, hogy újra bejárattam a kezem, áttértem az akril festészet tanulmányozására. Találtam a YouTube-on egy remek festőt: Will Kemp-et, aki nagyszerűen elmagyarázta az alapokat: színek keverését, kompozíciót, festmények készítését, majd a-z-ig megnéztem minden videót a www.willkmepartschool.com -on. Rettenetesen jól magyaráz és tényleg mindent bemutat az alapokból, és lehet online kurzusokat is venni. Miután átrágtam magam mindenen, lelkileg felkészültem a festésre, beszereztem a hozzávalókat. A választásom jó magyar márkára esett: Pannon Akril Color festék, a piacon a művészfestékek között a legolcsóbb, itt gyártják, és a színeket, amit Will javasolt ebben is megtaláltam. Íme az első alkotásaim. Az idő rendet megtartva, azért látszik a haladás...

Hiányzol....

Sajnos az állattartás nem fenékig tejfel. Nemcsak születések vannak, hanem gazdicsere és elhalálozás.
Most éppen gazdicsere viselt meg, hiszen a kiskutyák új gazdikra találtak. Nekem, aki a piszkot takarította utánuk, fáj a legjobban. Most néma csend van a lakásban, a hat heti nyüszögés, morgás és csámcsogás után. Hiába én már csak ilyen lelkizős fajta vagyok. Az utolsó, akit Nyafinak neveztünk el, olyan emberközpontú volt, hogy amikor felvettem simogatni, mancsaival szorosan ölelte karomat.
Halálozással kapcsolatban két megrendítő dolog történt, amit soha az életben nem fogok elfelejeni. Az egyik szintén kutyával kapcsolatos. Kyra királynő szült egy alomnyi kölyköt. Jó idő lévén kint voltak a fészerben, nagy halom szalmában. Észrevettem, hogy az egyik kicsi jóval alul maradt a többinél. Nyüszögött szopott, de nem fejlődött. Egyik reggel amikor kimentem, Az alomnyi kutya Kyra nélkül aludt édesen. Hívogatásomra előjött a másik tárolóból, de rögtön vissza rohant. Na valamit rejteget-gondoltam és utána mentem. Hát ott rejtette el a beteg picit, és ott vigyázott rá. Már láttam, hogy nincs sok neki hátra. Így hagytam, hogy legyen úgy, ahogy ő akarja, a többi már úgyis elég nagy volt, hogy órákat az anyjuk nélkül legyenek. Kyra ingázott a két hely között egész nap. Másnap amikor mentem oda nagy Kyra nyüszögést és kaparást hallottam. A kicsi meghalt és Kyra próbálta eltemetni a homokdombban. Én még ilyennel sosem találkoztam. Elhívtam onnan egy falat kenyérrel , nyugtatgattam, hogy én majd vigyázok rá.Emberi, szormorú szemekkel nézett, de megértette és félrevonult, mi meg eltemettük a kicsit.
A  másik eset egy kiskecskével történt. Pötyinek neveztük el, mert volt egy fehér pötty a fekete orrán. Amikor hozzánk került, nagyon eleven, édes gida volt. Egyik nap észrevettük, hogy félrevonul a többitől, láttuk rajta hogy valami gond van vele. Az orvossal konzultálva adtunk neki antibiotikumot és többféle vitamint. Sajnos csak egy-két napig tartott a javulás, aztán megint rosszabbul lett. Kipróbáltunk mindent, de sajnos nem vált be nála semmi. Szegény egyre fogyott. Próbált játszani a többiekkel, de ereje nem volt velük ugrándozni, minduntalan fellökték, felöklelték. De az élni akarás hihetetlen volt benne! Mindannyiszor amikor kint voltunk vele, jött, bújt, mindent megevett, amit adtam neki. Végefelé már elkülönítettük a többiektől, mert az ételt elvették tőle. Minden telhetőt megpróbáltunk, mert a szemében ott volt a csillogás, a bizalom, az élni akarás, de sajnos még az ajurvédikus szerek sem hatottak nála. Három hét után láttam hogy a szemében kihunyt a fény, belefáradt a küzdésbe. Már tudtam, hogy nem fog sokáig élni. Másnap reggel már nem élt....
Nagyon nehéz ezeket a dolgokat átélni, megélni de ez az élet rendje, a természet szelektál.
Amikor ezek eszembe jutnak, akkor rögtön felidézem magamban a jót is: nem csak halnak, de születnek is állatok.
Kyra királynő ismét vemhes, két hét múlva szülni fog. Az idén eddig 12 gidánk született és még legalább 4 kecskénk fog elleni. Az élet egy örök körförgás....

Videók

Most jöjjön pár video az idei babákról.

http://www.youtube.com/watch?v=LqZo_Jm2lAM

http://www.youtube.com/watch?v=W4ArKO8gHow

http://www.youtube.com/watch?v=zXaR1kTCheE

Argentin dogok:

http://www.youtube.com/watch?v=ZkPCqJEfX6o

Egy kis lelkizés

Vannak szentimentális napjaim, amikor elgondolkodom az életemben eddig történteken. Ez is egy ilyen nap. Már értek dolgokat, elfogadok helyzeteket.
Nagyon sok dolgon mentünk keresztül -családi perpatvarok, gazdasági-anyagi csőd, egy új életmód felvétele...- és kb fél éve jött a megvilágosodás: ami megtörtént, azért kár gyötrődni, őrölni az idegeimet, viszont a jövőt csak magam formálhatom. Csakis én tehetek azért, hogy az életem-és gyerekeimé- jobb és jobb legyen.
Nagyon sokáig az volt a felfogásom: miért siessek? megvárnak a dolgok... majd megcsinálom...majd lefogyok....
Na ennek most vetettem véget. Nem majd, nem később, hanem most azonnal! Most kell csinálni, mert lehet holnap már késő lesz. Nemcsak magam miatt kell lefogyni, hanem gyerekeim miatt, az egészségem miatt, a közérzetem miatt.
Érdekes hogy amikor az ember túlsúlyos, akkor belekerül egy örvénybe (legalább is én), kevés az energia a rossz ételek miatt, így az embernek nincs ereje/kedve megmozdulni sem. Viszont az akarat, az nagy úr, Felül tudtam emelkedni ezen a megfeneklett állapoton. Két hét az kínszenvedés volt, de mindig az lebegett előttem: most kell csinálni, nem holnap! Holnap már többet kell csinálni! Két hét után kezdett több energiám lenni. Visszavettem az ételadagokat, nem eszem kenyeret, és megugrott az energiám. Lehet attól, hogy égett a zsírom, lehet hogy az agyam akarta. De jó érzés! Végre egy hónap után kezdett is látszani a dolog. Már az is motivál, hogy a ruhák nem feszülnek, hanem kezdenek lötyögni.
Ma láttam a facebook-on egy olyan oldalt, ahol kövér nők vannak, egymást bíztatva hogy jó így.Három hónapja még én is ezt gondoltam, de ma már homlokegyenest mást gondolok:
Nem, nem jó így!
Nem jó, mert rossz az egészséged, aminek egynes következménye a sok betegség.
Nem jó így, mert a gyerekekkel nem tudsz játszani, futkározni, tollasozni,, labdázni.
Nem jó így, mert a párod egy 55 kilós nőt vett el feleségül, most a 100 kilós miért felelne meg neki? Önámítás, hogy így is tetszel neki. Ő az 55 kilósba szeretett bele. Neked sem felelne meg, ha a párod felszedne 40-50 kilót.
Nem jó így mert sokat izzadsz, fel vagy fújódva !
Nem jó így, mert a mindennapi tevékenységeket nehezen végzed el!
Nem jó így mert a környezeted dagadt disznónak talál!
Nem jó így, mert sajnos az emberek igenis a külső alapján ítélnek meg, és tény, hogy a szebbek jobb állást/fizetést kapnak!
Nem jó így, mert a konfekció méretet nem rád szabták, csak drágábban tudsz venni nagyobb méretű ruhákat!
Most hirtelen ennyi jutott az eszembe miért változtatom meg a súlyom.
És a páromnak nagyon is tetszik, hogy elkezdtem a változást:
"Jééé, levetted az úszógumit? Nézd Baba (kislányunk) átérem anyut!"-és megölel, megcsókol. :D

Kecskepöri

Kecskéből nem csak tejet nyerhetünk, hanem húst is, bár nem túl sokat. Inkább tej miatt tartjuk őket, de vannak olyan esetek, mint pl. nyáron, hogy lett 5 bak gidánk. A bakokat igen nehéz eladni, vagy elpasszolni, mert olyan 30 lányhoz kell egy bak a csordába. Így a bakok mentek a "levesbe". Legjobb őket fiatal korukban levágni, mert ha már ivarérettek, akkor igencsak "ízletes" a húsuk. Vagy a másik megoldás: a bakokat hamar ki kell heréltetni, és akkor egy éves koruk körül is lehet belőlük ebéd.
Régen nem tudtam elképzelni, hogy levágunk egy állatot. Sajnos ez elkerülhetetlen , mert azért történnek balesetek. A kutyánkat rettenetes felhúzta az egyik gida folyamatos nyafogása, így amikor a gida odajött az elválasztó kerítéshez, bizony a kutya ráharapott. Mivel csúnyán megsérült a feje, így döntött a család: le kell vágni. Ha az állat szenved, akkor az ember félreteszi a rossz érzéseit, és mindent megtesz, hogy ne szenvedjen tovább. Gyorsan sikerült is a dolog, még a gyerekek sem akadtak fönt ezen, mert tudták, hogy kín szenvedésben pusztult volna el. Egy kiscsirkével hasonlóan jártunk. Rálépett egy kecske a szemem előtt és eltörött a gerince. Kislányomnál ekkor vettem észre, hogy nem is nyafogós városi kislány, hiszen amikor mondtam neki, hogy ez olyan kicsi, hogy inkább a kutyáknak főzöm meg, mert nincs rajta hús. Azt mondta erre, hogy szó sem lehet róla, csináljunk levest belőle. Úgyhogy a kiscsirkéből leves lett, nem sok, de élvezettel falta az egész család.
A kecskepöri úgy készül, ahogy sertéspöri, ízre is hasonló. Íme egy szép egyéves kecske combja:

 

 

 

 

Hozzávalók:
3 fej vöröshagyma
1 kg kecske apróhús
3 gerezd fokhagyma
zsiradék/ olaj
1 evőkanál őrölt kömény
1 evőkanál pirospaprika
só, bors

 Nagyon fontos a hús előkészítése: ahhoz hogy ne legyen kecske íze, fel kell forralni annyi vizet, hogy a húst bőven ellepje. Amikor a víz felforrt, akkor levesszük a tűzhelyről, belerakjuk az apróhúst, megkeverjük. Hagyjuk pihenni 5 percig a forró vízben, ezalatt 2x megkeverjük. Így kiázik belőle a véres lé, tisztább lesz a pöri. Ha letelt az idő, a húst leszűrjük, a véres vizet kiöntjük (én itt újrahasznosítok, mert a kutyakajához főzöm).
A továbbiakban úgy járunk el, ahogy szokásosan pörköltöt készítünk:
a zsiradékban megpirítjuk a hagymát, beledobjuk a húst, majd tovább pirítjuk. Megfűszerezzük a köménnyel, sóval, pirospaprikával. Felöntjük annyi vízzel, hogy nagyon bőven ellepje. A fiatal húst kb egy óráig kell főzni, az öregebbet akár 3 órát is. A rekordom az öt óra volt. Persze bográcsban gyorsabban elkészül a dolog és ízesebb is lesz. Köretnek bármit választhatunk, főtt krumpli, nokedli...
Még meg is lehet tuningolni egy kis vörösborral, azzal nem lehet elrontani a dolgot!

Jó étvágyat!

 

Akklimatizálódás

Mint már írtam, ha valaki 3 évvel ezelőtt azt mondja, hogy állat tartó leszek, kiröhögöm.
Igaz nem panelban nőttem fel, hanem egy kisvárosban (gyermekkoromban község volt még), közel Budapesthez. A környéken lévők a kutyán-macskán kívül nemigazán tartottak egyéb állatot. Már elkezdtük a városiasodást. Sokan költöztek ki a fővárosból, és persze nem vágytak másra csak szép kertre. Bár mindig volt valamilyen állatunk, de a kertben csak akkor tartózkodtunk, ha nagyon jó volt az idő.
A zord időhöz való szokást szerencsére nem egyik napról a másikra kezdtük, hanem szép lassan, hiszen a házat ki kellett bővíteni, így nem tudtunk azonnal költözni, hanem minden szabadidőnket az új otthonunkban töltöttük. Egyébként az anyóséknál laktunk, és igaz az a mondás, hogy mindenhol jó, de legjobb messze, távol az anyóstól.
Siettünk is a munkálatokkal, hogy minél gyorsabban költözhessünk, így télen is fúrtunk, faragtunk, ahogy időnk és persze pénztárcánk bírta. Rögtön meg is tanultam azt az alapszabályt, hogy nem dobunk ki semmi feleslegeset, mert az még később jól jöhet.
Szóval a hideghez szép lassan hozzászoktam. már nem zavar, ha fagy odakint, megtaláltam azt a réteges öltözködést és usánka sapkát, amiben egyáltalán nem fázom ( a -5 fok alatti hőmérsékletet azonban így sem lehet megszokni, akkor tényleg kibírhatatlan az idő). már megtaláltam a hidegben is a szépet, ahogy deresednek a fák, vagy összebújnak az állatok, hogy melegítsék egymást. A legjobb a 20 fok körüli idő, mert akkor se nem fázunk, de nem is melegszünk ki annyira.
Nem csak a hideghez, hanem a tanyasi életformához is az ember idomul. Amikor kiköltöztünk, nagyon sokáig dolgoztunk, és este 8-9 körül etettük az állatokat, majd olyan 11 körül kerültünk ágyba. Ez szép lassan megváltozott: ahogy hajnalban halljuk a kakast kukorékolni, már az embernek kedve is van kimenni, hogy etessen és körbenézzen mi történt az éjszaka. Kora nyáron szaladtam is ki, hogy nézzem melyik növény bújt ki a földből, vagy melyik kecske ellett meg. A forró nyári napokon, meg azért, hogy ne az ólban érjen a nagy hőség, hanem a hűvös hajnalokon jobb gyorsan leetetni. Már megértettem, hogy a délvidékeken miért is tartanak sziesztát: jó korán kelni, elintézni mindent, aztán a nagy forróságban be a hűs szobába. Majd a naplementével együtt etetünk este, ami télen már 5 körül, nyáron viszont maximum 8 körül van ( később nem érdemes a sok szúnyog miatt).
Egy hónap és már talán lesz olyan meleg, hogy kezdhetjük az ültetést. Tavaly a babbal értünk el jó sikert (köszönjük szomszéd Gyuri bácsinak, aki adott egy tálnyit, amit elültethettünk) mert annyi babunk lett, hogy kiszolgált minket tavaszig és maradt ültetni való is.
Már megtanultuk, hogy nem fontos venni magot, csak talán 1x, majd az abból kikelő növény magját ha elrakjuk, akkor jövőre lesz mit ültetni ( a legnagyobb, legszebb magokat kell kiválasztani ületetésre, hogy továbbra is nagy termések legyenek). Most kis dobozokban várja a paradicsom, paprika, dinnye, bab és miegymás, hogy olvadás után a földbe kerüljön és új életet kezdjen.
Úgy tartják egyébként, hogy minden 3. év hozza az aranyat, a köztes időkben az időjárás elviszi a termést. Nálunk az első évben 300 darab dinnyét vert el egy jégeső, ami csak nálunk esett, majd tavaly nagy szárazság volt, az eper nem úgy termett, ahogy vártuk (sajnos épphogy egy-két kiló lett a pár száz palántából), és a májusi fagy elvitte még a meggyet is.