Vannak szentimentális napjaim, amikor elgondolkodom az életemben eddig történteken. Ez is egy ilyen nap. Már értek dolgokat, elfogadok helyzeteket.
Nagyon sok dolgon mentünk keresztül -családi perpatvarok, gazdasági-anyagi csőd, egy új életmód felvétele...- és kb fél éve jött a megvilágosodás: ami megtörtént, azért kár gyötrődni, őrölni az idegeimet, viszont a jövőt csak magam formálhatom. Csakis én tehetek azért, hogy az életem-és gyerekeimé- jobb és jobb legyen.
Nagyon sokáig az volt a felfogásom: miért siessek? megvárnak a dolgok... majd megcsinálom...majd lefogyok....
Na ennek most vetettem véget. Nem majd, nem később, hanem most azonnal! Most kell csinálni, mert lehet holnap már késő lesz. Nemcsak magam miatt kell lefogyni, hanem gyerekeim miatt, az egészségem miatt, a közérzetem miatt.
Érdekes hogy amikor az ember túlsúlyos, akkor belekerül egy örvénybe (legalább is én), kevés az energia a rossz ételek miatt, így az embernek nincs ereje/kedve megmozdulni sem. Viszont az akarat, az nagy úr, Felül tudtam emelkedni ezen a megfeneklett állapoton. Két hét az kínszenvedés volt, de mindig az lebegett előttem: most kell csinálni, nem holnap! Holnap már többet kell csinálni! Két hét után kezdett több energiám lenni. Visszavettem az ételadagokat, nem eszem kenyeret, és megugrott az energiám. Lehet attól, hogy égett a zsírom, lehet hogy az agyam akarta. De jó érzés! Végre egy hónap után kezdett is látszani a dolog. Már az is motivál, hogy a ruhák nem feszülnek, hanem kezdenek lötyögni.
Ma láttam a facebook-on egy olyan oldalt, ahol kövér nők vannak, egymást bíztatva hogy jó így.Három hónapja még én is ezt gondoltam, de ma már homlokegyenest mást gondolok:
Nem, nem jó így!
Nem jó, mert rossz az egészséged, aminek egynes következménye a sok betegség.
Nem jó így, mert a gyerekekkel nem tudsz játszani, futkározni, tollasozni,, labdázni.
Nem jó így, mert a párod egy 55 kilós nőt vett el feleségül, most a 100 kilós miért felelne meg neki? Önámítás, hogy így is tetszel neki. Ő az 55 kilósba szeretett bele. Neked sem felelne meg, ha a párod felszedne 40-50 kilót.
Nem jó így mert sokat izzadsz, fel vagy fújódva !
Nem jó így, mert a mindennapi tevékenységeket nehezen végzed el!
Nem jó így mert a környezeted dagadt disznónak talál!
Nem jó így, mert sajnos az emberek igenis a külső alapján ítélnek meg, és tény, hogy a szebbek jobb állást/fizetést kapnak!
Nem jó így, mert a konfekció méretet nem rád szabták, csak drágábban tudsz venni nagyobb méretű ruhákat!
Most hirtelen ennyi jutott az eszembe miért változtatom meg a súlyom.
És a páromnak nagyon is tetszik, hogy elkezdtem a változást:
"Jééé, levetted az úszógumit? Nézd Baba (kislányunk) átérem anyut!"-és megölel, megcsókol. :D
Betekintést nyerhetünk, hogy milyen élet a farmon, hogy élnek az állatok, mit kell velük tenni.
2013. február 25., hétfő
2013. február 21., csütörtök
Kecskepöri
Kecskéből nem csak tejet nyerhetünk, hanem húst is, bár nem túl sokat. Inkább tej miatt tartjuk őket, de vannak olyan esetek, mint pl. nyáron, hogy lett 5 bak gidánk. A bakokat igen nehéz eladni, vagy elpasszolni, mert olyan 30 lányhoz kell egy bak a csordába. Így a bakok mentek a "levesbe". Legjobb őket fiatal korukban levágni, mert ha már ivarérettek, akkor igencsak "ízletes" a húsuk. Vagy a másik megoldás: a bakokat hamar ki kell heréltetni, és akkor egy éves koruk körül is lehet belőlük ebéd.
Régen nem tudtam elképzelni, hogy levágunk egy állatot. Sajnos ez elkerülhetetlen , mert azért történnek balesetek. A kutyánkat rettenetes felhúzta az egyik gida folyamatos nyafogása, így amikor a gida odajött az elválasztó kerítéshez, bizony a kutya ráharapott. Mivel csúnyán megsérült a feje, így döntött a család: le kell vágni. Ha az állat szenved, akkor az ember félreteszi a rossz érzéseit, és mindent megtesz, hogy ne szenvedjen tovább. Gyorsan sikerült is a dolog, még a gyerekek sem akadtak fönt ezen, mert tudták, hogy kín szenvedésben pusztult volna el. Egy kiscsirkével hasonlóan jártunk. Rálépett egy kecske a szemem előtt és eltörött a gerince. Kislányomnál ekkor vettem észre, hogy nem is nyafogós városi kislány, hiszen amikor mondtam neki, hogy ez olyan kicsi, hogy inkább a kutyáknak főzöm meg, mert nincs rajta hús. Azt mondta erre, hogy szó sem lehet róla, csináljunk levest belőle. Úgyhogy a kiscsirkéből leves lett, nem sok, de élvezettel falta az egész család.
A kecskepöri úgy készül, ahogy sertéspöri, ízre is hasonló. Íme egy szép egyéves kecske combja:
Hozzávalók:
3 fej vöröshagyma
1 kg kecske apróhús
3 gerezd fokhagyma
zsiradék/ olaj
1 evőkanál őrölt kömény
1 evőkanál pirospaprika
só, bors
Nagyon fontos a hús előkészítése: ahhoz hogy ne legyen kecske íze, fel kell forralni annyi vizet, hogy a húst bőven ellepje. Amikor a víz felforrt, akkor levesszük a tűzhelyről, belerakjuk az apróhúst, megkeverjük. Hagyjuk pihenni 5 percig a forró vízben, ezalatt 2x megkeverjük. Így kiázik belőle a véres lé, tisztább lesz a pöri. Ha letelt az idő, a húst leszűrjük, a véres vizet kiöntjük (én itt újrahasznosítok, mert a kutyakajához főzöm).
A továbbiakban úgy járunk el, ahogy szokásosan pörköltöt készítünk:
a zsiradékban megpirítjuk a hagymát, beledobjuk a húst, majd tovább pirítjuk. Megfűszerezzük a köménnyel, sóval, pirospaprikával. Felöntjük annyi vízzel, hogy nagyon bőven ellepje. A fiatal húst kb egy óráig kell főzni, az öregebbet akár 3 órát is. A rekordom az öt óra volt. Persze bográcsban gyorsabban elkészül a dolog és ízesebb is lesz. Köretnek bármit választhatunk, főtt krumpli, nokedli...
Még meg is lehet tuningolni egy kis vörösborral, azzal nem lehet elrontani a dolgot!
Jó étvágyat!
Régen nem tudtam elképzelni, hogy levágunk egy állatot. Sajnos ez elkerülhetetlen , mert azért történnek balesetek. A kutyánkat rettenetes felhúzta az egyik gida folyamatos nyafogása, így amikor a gida odajött az elválasztó kerítéshez, bizony a kutya ráharapott. Mivel csúnyán megsérült a feje, így döntött a család: le kell vágni. Ha az állat szenved, akkor az ember félreteszi a rossz érzéseit, és mindent megtesz, hogy ne szenvedjen tovább. Gyorsan sikerült is a dolog, még a gyerekek sem akadtak fönt ezen, mert tudták, hogy kín szenvedésben pusztult volna el. Egy kiscsirkével hasonlóan jártunk. Rálépett egy kecske a szemem előtt és eltörött a gerince. Kislányomnál ekkor vettem észre, hogy nem is nyafogós városi kislány, hiszen amikor mondtam neki, hogy ez olyan kicsi, hogy inkább a kutyáknak főzöm meg, mert nincs rajta hús. Azt mondta erre, hogy szó sem lehet róla, csináljunk levest belőle. Úgyhogy a kiscsirkéből leves lett, nem sok, de élvezettel falta az egész család.
A kecskepöri úgy készül, ahogy sertéspöri, ízre is hasonló. Íme egy szép egyéves kecske combja:
3 fej vöröshagyma
1 kg kecske apróhús
3 gerezd fokhagyma
zsiradék/ olaj
1 evőkanál őrölt kömény
1 evőkanál pirospaprika
só, bors
Nagyon fontos a hús előkészítése: ahhoz hogy ne legyen kecske íze, fel kell forralni annyi vizet, hogy a húst bőven ellepje. Amikor a víz felforrt, akkor levesszük a tűzhelyről, belerakjuk az apróhúst, megkeverjük. Hagyjuk pihenni 5 percig a forró vízben, ezalatt 2x megkeverjük. Így kiázik belőle a véres lé, tisztább lesz a pöri. Ha letelt az idő, a húst leszűrjük, a véres vizet kiöntjük (én itt újrahasznosítok, mert a kutyakajához főzöm).
A továbbiakban úgy járunk el, ahogy szokásosan pörköltöt készítünk:
a zsiradékban megpirítjuk a hagymát, beledobjuk a húst, majd tovább pirítjuk. Megfűszerezzük a köménnyel, sóval, pirospaprikával. Felöntjük annyi vízzel, hogy nagyon bőven ellepje. A fiatal húst kb egy óráig kell főzni, az öregebbet akár 3 órát is. A rekordom az öt óra volt. Persze bográcsban gyorsabban elkészül a dolog és ízesebb is lesz. Köretnek bármit választhatunk, főtt krumpli, nokedli...
Még meg is lehet tuningolni egy kis vörösborral, azzal nem lehet elrontani a dolgot!
Jó étvágyat!
2013. február 19., kedd
Akklimatizálódás
Mint már írtam, ha valaki 3 évvel ezelőtt azt mondja, hogy állat tartó leszek, kiröhögöm.
Igaz nem panelban nőttem fel, hanem egy kisvárosban (gyermekkoromban község volt még), közel Budapesthez. A környéken lévők a kutyán-macskán kívül nemigazán tartottak egyéb állatot. Már elkezdtük a városiasodást. Sokan költöztek ki a fővárosból, és persze nem vágytak másra csak szép kertre. Bár mindig volt valamilyen állatunk, de a kertben csak akkor tartózkodtunk, ha nagyon jó volt az idő.
A zord időhöz való szokást szerencsére nem egyik napról a másikra kezdtük, hanem szép lassan, hiszen a házat ki kellett bővíteni, így nem tudtunk azonnal költözni, hanem minden szabadidőnket az új otthonunkban töltöttük. Egyébként az anyóséknál laktunk, és igaz az a mondás, hogy mindenhol jó, de legjobb messze, távol az anyóstól.
Siettünk is a munkálatokkal, hogy minél gyorsabban költözhessünk, így télen is fúrtunk, faragtunk, ahogy időnk és persze pénztárcánk bírta. Rögtön meg is tanultam azt az alapszabályt, hogy nem dobunk ki semmi feleslegeset, mert az még később jól jöhet.
Szóval a hideghez szép lassan hozzászoktam. már nem zavar, ha fagy odakint, megtaláltam azt a réteges öltözködést és usánka sapkát, amiben egyáltalán nem fázom ( a -5 fok alatti hőmérsékletet azonban így sem lehet megszokni, akkor tényleg kibírhatatlan az idő). már megtaláltam a hidegben is a szépet, ahogy deresednek a fák, vagy összebújnak az állatok, hogy melegítsék egymást. A legjobb a 20 fok körüli idő, mert akkor se nem fázunk, de nem is melegszünk ki annyira.
Nem csak a hideghez, hanem a tanyasi életformához is az ember idomul. Amikor kiköltöztünk, nagyon sokáig dolgoztunk, és este 8-9 körül etettük az állatokat, majd olyan 11 körül kerültünk ágyba. Ez szép lassan megváltozott: ahogy hajnalban halljuk a kakast kukorékolni, már az embernek kedve is van kimenni, hogy etessen és körbenézzen mi történt az éjszaka. Kora nyáron szaladtam is ki, hogy nézzem melyik növény bújt ki a földből, vagy melyik kecske ellett meg. A forró nyári napokon, meg azért, hogy ne az ólban érjen a nagy hőség, hanem a hűvös hajnalokon jobb gyorsan leetetni. Már megértettem, hogy a délvidékeken miért is tartanak sziesztát: jó korán kelni, elintézni mindent, aztán a nagy forróságban be a hűs szobába. Majd a naplementével együtt etetünk este, ami télen már 5 körül, nyáron viszont maximum 8 körül van ( később nem érdemes a sok szúnyog miatt).
Egy hónap és már talán lesz olyan meleg, hogy kezdhetjük az ültetést. Tavaly a babbal értünk el jó sikert (köszönjük szomszéd Gyuri bácsinak, aki adott egy tálnyit, amit elültethettünk) mert annyi babunk lett, hogy kiszolgált minket tavaszig és maradt ültetni való is.
Már megtanultuk, hogy nem fontos venni magot, csak talán 1x, majd az abból kikelő növény magját ha elrakjuk, akkor jövőre lesz mit ültetni ( a legnagyobb, legszebb magokat kell kiválasztani ületetésre, hogy továbbra is nagy termések legyenek). Most kis dobozokban várja a paradicsom, paprika, dinnye, bab és miegymás, hogy olvadás után a földbe kerüljön és új életet kezdjen.
Úgy tartják egyébként, hogy minden 3. év hozza az aranyat, a köztes időkben az időjárás elviszi a termést. Nálunk az első évben 300 darab dinnyét vert el egy jégeső, ami csak nálunk esett, majd tavaly nagy szárazság volt, az eper nem úgy termett, ahogy vártuk (sajnos épphogy egy-két kiló lett a pár száz palántából), és a májusi fagy elvitte még a meggyet is.
Igaz nem panelban nőttem fel, hanem egy kisvárosban (gyermekkoromban község volt még), közel Budapesthez. A környéken lévők a kutyán-macskán kívül nemigazán tartottak egyéb állatot. Már elkezdtük a városiasodást. Sokan költöztek ki a fővárosból, és persze nem vágytak másra csak szép kertre. Bár mindig volt valamilyen állatunk, de a kertben csak akkor tartózkodtunk, ha nagyon jó volt az idő.
A zord időhöz való szokást szerencsére nem egyik napról a másikra kezdtük, hanem szép lassan, hiszen a házat ki kellett bővíteni, így nem tudtunk azonnal költözni, hanem minden szabadidőnket az új otthonunkban töltöttük. Egyébként az anyóséknál laktunk, és igaz az a mondás, hogy mindenhol jó, de legjobb messze, távol az anyóstól.
Siettünk is a munkálatokkal, hogy minél gyorsabban költözhessünk, így télen is fúrtunk, faragtunk, ahogy időnk és persze pénztárcánk bírta. Rögtön meg is tanultam azt az alapszabályt, hogy nem dobunk ki semmi feleslegeset, mert az még később jól jöhet.
Szóval a hideghez szép lassan hozzászoktam. már nem zavar, ha fagy odakint, megtaláltam azt a réteges öltözködést és usánka sapkát, amiben egyáltalán nem fázom ( a -5 fok alatti hőmérsékletet azonban így sem lehet megszokni, akkor tényleg kibírhatatlan az idő). már megtaláltam a hidegben is a szépet, ahogy deresednek a fák, vagy összebújnak az állatok, hogy melegítsék egymást. A legjobb a 20 fok körüli idő, mert akkor se nem fázunk, de nem is melegszünk ki annyira.
Nem csak a hideghez, hanem a tanyasi életformához is az ember idomul. Amikor kiköltöztünk, nagyon sokáig dolgoztunk, és este 8-9 körül etettük az állatokat, majd olyan 11 körül kerültünk ágyba. Ez szép lassan megváltozott: ahogy hajnalban halljuk a kakast kukorékolni, már az embernek kedve is van kimenni, hogy etessen és körbenézzen mi történt az éjszaka. Kora nyáron szaladtam is ki, hogy nézzem melyik növény bújt ki a földből, vagy melyik kecske ellett meg. A forró nyári napokon, meg azért, hogy ne az ólban érjen a nagy hőség, hanem a hűvös hajnalokon jobb gyorsan leetetni. Már megértettem, hogy a délvidékeken miért is tartanak sziesztát: jó korán kelni, elintézni mindent, aztán a nagy forróságban be a hűs szobába. Majd a naplementével együtt etetünk este, ami télen már 5 körül, nyáron viszont maximum 8 körül van ( később nem érdemes a sok szúnyog miatt).
Egy hónap és már talán lesz olyan meleg, hogy kezdhetjük az ültetést. Tavaly a babbal értünk el jó sikert (köszönjük szomszéd Gyuri bácsinak, aki adott egy tálnyit, amit elültethettünk) mert annyi babunk lett, hogy kiszolgált minket tavaszig és maradt ültetni való is.
Már megtanultuk, hogy nem fontos venni magot, csak talán 1x, majd az abból kikelő növény magját ha elrakjuk, akkor jövőre lesz mit ültetni ( a legnagyobb, legszebb magokat kell kiválasztani ületetésre, hogy továbbra is nagy termések legyenek). Most kis dobozokban várja a paradicsom, paprika, dinnye, bab és miegymás, hogy olvadás után a földbe kerüljön és új életet kezdjen.
Úgy tartják egyébként, hogy minden 3. év hozza az aranyat, a köztes időkben az időjárás elviszi a termést. Nálunk az első évben 300 darab dinnyét vert el egy jégeső, ami csak nálunk esett, majd tavaly nagy szárazság volt, az eper nem úgy termett, ahogy vártuk (sajnos épphogy egy-két kiló lett a pár száz palántából), és a májusi fagy elvitte még a meggyet is.
2013. február 10., vasárnap
Fogyókúra kontra család
Már az első szülésem óta folyamatosan próbálok lefogyni. Mikor már sikerült, megint terhes lettem, és kezdődött minden elölről. Mikor az ember anya, nagyon meg van nehezítve a dolga. Átlagos magyar család vagyunk, így nincs meg az a lehetőség, hogy fitnesz termekbe járjak, hetente 2x, 3x. (Most hogy van farmunk nincs is rá szükségem.)
Kiskoromban mindig csontsovány voltam, és a hétvégi ebédek mindig ezzel teltek: egyél! egyet a mama kedvéért.... ami megváltozott amikor tini lettem. Most 36 évesen már tudom, hogy anyám pocsék főztje is ludas volt, és tiniként ismerkedtem meg az ízes magyar konyhában a párom családjánál. Rabul ejtettek az ételek, zamatok.
57 kiló voltam, ami terhességem alatt felkúszott 85-re, és onnan nem is akart szabadulni. ( Így igencsak szép gyermekeim születtek, a lányom 4 kilós volt, aminek az egész csecsemő osztály a csodájára járt, a sok 3 kilós fiúcska között.) 12 éve küzdök a kilók ellen, de azt hiszem (nem..: TUDOM) hogy az idén végre győzelmet aratok. Nagyon sok dolog történt, aminek következtében meg kellett változtatnom az étkezési szokásaimat:
1: a családom mindig avval poénkodott, hogy még mindig terhes vagyok.
2: a ruha vásárlás kész kín szenvedés, mert a 44-46-os méret már nem a hagyományos konfekció, hanem a molettbe tartozik, de ott inkább 48-50-es ruhákat találok.
3: iszonyatosan kerek képem vigyorog vissza a fotókról
4: a kislányom osztálytársai összesúgtak hogy milyen kövér vagyok
5: karácsony környékén amikor kint voltam az állatoknál, egy furcsa nyomást éreztem a lábamba. Iszonyatosan megijedtem, hogy trombózist kapok. Ez volt az utolsó csepp a pohárban. Így azon gondolkoztam másnap, hogy ennek mind véget kell vetni! Az első gondolatom az volt, hogy akkor január elsejétől lefogyok, ez lesz a szilveszteri fogadalmam. Már szinte az összes újévi napon ezt fogadtam meg és elég sok sorsfordító filmet néztem, ahol folyton azt mondták, hogy nem elég beszélni, meg is kell tenni, így a második gondolatom már az volt: nem várok szilveszterig, hanem most azonnal lépek. Aznap este már nem ettem vacsorára kenyeret, csak valami zöldséget, amit azóta is betartok.
Valahogy így néz ki a fogyási tervem:
étkezés: száműztem az étrendemből a kenyeret (nemcsak a fehéret, hanem mindenfélét) beleértve a zsömlét, kiflit, pirítóst, péksütit. Reggelim: egy bögre kecsketej, kávéval. Ebéd a hagyományos ebéd, de ha hús van, akkor köretnek csak zöldség, de nem vetem meg a finom csülkös bablevest Nagy kedvencem lett a pirított brokkoli és kínai kel. Vacsora: max egy kicsi répa vagy kefír.
Mozgás: mivel reggel- este legalább egy órát vagyok kint az állatoknál, vödröket, szalmabálát cipelve, nem tartom fontosnak, hogy külön mozgást iktassak be. A tervem, ha lemegyek 75 kiló alá, akkor elmegyek futni.
Bevezettem a lúgosító tea fogyasztását délelőtt és délután.
Eredmény másfél hónap után: 5 kiló minusz!!!!
Na és itt jön be kis családom a képbe.
A drágáim nagyon jól tudják, hogy fogyókúrázom, ennek ellenére szombatonként 2-3 órát kell a konyhában töltenem ebédfőzéssel. Három kérdés hangzik el 10-12-ig ötpercenként: ma mi lesz a kaja? Ezt felváltja 12-13-ig: Mikor lesz kész? majd 13 után, amikor már tálalok: És a nasi?
Na mostmár ettől eldurran az agyam. Szerencsére eszembe jutott egy egyszerű recept: Krémtúró mézzel. Na ha valaki nasit kér, most már ezt kapja, vagy egy tányér gyümölcsöt. A párom igencsak édesszájú, és mivel egész jól főzök, most úgy látom ez a szitu: amit anya ledob, azt apa felveszi. Úgyhogy próbálom átvariálni a nasi fogalmát sütiről, természetes édességekre.
De azért nem csak így tesznek próbára, folyton megkísértenek, mintha beléjük költözött volna a kisördög: párom beállított egy télifagyival, hogy hozott nekem meglepit. Még szerencse,hogy nem tartozik a kedvenceim közé, így meglepődött amikor visszaadtam, hogy most nem kérem, adja a gyerekeknek . Ezek után kislányom névnapom alkalmával meglepett egy minitortával. Kis malacka volt a tetején, mert viccesen azt tartja a családom, hogy én vagyok otthon a konyhamalac. Ez sajnos igaz is volt sokáig, mert a gyerekek folyton meghagytak egy-két falatot, amit gyorsan bekaptam. Ma nagy szerencsém van, hogy a konyhamalac szerepét átvette Bonnie, az anyakutyus, aki a konyhánkban van a kölykeivel, így a maradékokat mindig ő kapja. A kislányommal megegyeztünk, hogy ezt most közösen megesszük, mert milyen csúnya dolog lenne a többieket kihagyni ebből a finomságból. Mindenki kapott egy szép nagy szeletet, én meg ettem egy kicsit, hogy édesem ne sértődjön meg.
Szóval egy szó mint száz: ha az ember tényleg elszánja magát, sikerül is neki, minden az agyban dől el!
Kiskoromban mindig csontsovány voltam, és a hétvégi ebédek mindig ezzel teltek: egyél! egyet a mama kedvéért.... ami megváltozott amikor tini lettem. Most 36 évesen már tudom, hogy anyám pocsék főztje is ludas volt, és tiniként ismerkedtem meg az ízes magyar konyhában a párom családjánál. Rabul ejtettek az ételek, zamatok.
57 kiló voltam, ami terhességem alatt felkúszott 85-re, és onnan nem is akart szabadulni. ( Így igencsak szép gyermekeim születtek, a lányom 4 kilós volt, aminek az egész csecsemő osztály a csodájára járt, a sok 3 kilós fiúcska között.) 12 éve küzdök a kilók ellen, de azt hiszem (nem..: TUDOM) hogy az idén végre győzelmet aratok. Nagyon sok dolog történt, aminek következtében meg kellett változtatnom az étkezési szokásaimat:
1: a családom mindig avval poénkodott, hogy még mindig terhes vagyok.
2: a ruha vásárlás kész kín szenvedés, mert a 44-46-os méret már nem a hagyományos konfekció, hanem a molettbe tartozik, de ott inkább 48-50-es ruhákat találok.
3: iszonyatosan kerek képem vigyorog vissza a fotókról
4: a kislányom osztálytársai összesúgtak hogy milyen kövér vagyok
5: karácsony környékén amikor kint voltam az állatoknál, egy furcsa nyomást éreztem a lábamba. Iszonyatosan megijedtem, hogy trombózist kapok. Ez volt az utolsó csepp a pohárban. Így azon gondolkoztam másnap, hogy ennek mind véget kell vetni! Az első gondolatom az volt, hogy akkor január elsejétől lefogyok, ez lesz a szilveszteri fogadalmam. Már szinte az összes újévi napon ezt fogadtam meg és elég sok sorsfordító filmet néztem, ahol folyton azt mondták, hogy nem elég beszélni, meg is kell tenni, így a második gondolatom már az volt: nem várok szilveszterig, hanem most azonnal lépek. Aznap este már nem ettem vacsorára kenyeret, csak valami zöldséget, amit azóta is betartok.
Valahogy így néz ki a fogyási tervem:
étkezés: száműztem az étrendemből a kenyeret (nemcsak a fehéret, hanem mindenfélét) beleértve a zsömlét, kiflit, pirítóst, péksütit. Reggelim: egy bögre kecsketej, kávéval. Ebéd a hagyományos ebéd, de ha hús van, akkor köretnek csak zöldség, de nem vetem meg a finom csülkös bablevest Nagy kedvencem lett a pirított brokkoli és kínai kel. Vacsora: max egy kicsi répa vagy kefír.
Mozgás: mivel reggel- este legalább egy órát vagyok kint az állatoknál, vödröket, szalmabálát cipelve, nem tartom fontosnak, hogy külön mozgást iktassak be. A tervem, ha lemegyek 75 kiló alá, akkor elmegyek futni.
Bevezettem a lúgosító tea fogyasztását délelőtt és délután.
Eredmény másfél hónap után: 5 kiló minusz!!!!
Na és itt jön be kis családom a képbe.
A drágáim nagyon jól tudják, hogy fogyókúrázom, ennek ellenére szombatonként 2-3 órát kell a konyhában töltenem ebédfőzéssel. Három kérdés hangzik el 10-12-ig ötpercenként: ma mi lesz a kaja? Ezt felváltja 12-13-ig: Mikor lesz kész? majd 13 után, amikor már tálalok: És a nasi?
Na mostmár ettől eldurran az agyam. Szerencsére eszembe jutott egy egyszerű recept: Krémtúró mézzel. Na ha valaki nasit kér, most már ezt kapja, vagy egy tányér gyümölcsöt. A párom igencsak édesszájú, és mivel egész jól főzök, most úgy látom ez a szitu: amit anya ledob, azt apa felveszi. Úgyhogy próbálom átvariálni a nasi fogalmát sütiről, természetes édességekre.
De azért nem csak így tesznek próbára, folyton megkísértenek, mintha beléjük költözött volna a kisördög: párom beállított egy télifagyival, hogy hozott nekem meglepit. Még szerencse,hogy nem tartozik a kedvenceim közé, így meglepődött amikor visszaadtam, hogy most nem kérem, adja a gyerekeknek . Ezek után kislányom névnapom alkalmával meglepett egy minitortával. Kis malacka volt a tetején, mert viccesen azt tartja a családom, hogy én vagyok otthon a konyhamalac. Ez sajnos igaz is volt sokáig, mert a gyerekek folyton meghagytak egy-két falatot, amit gyorsan bekaptam. Ma nagy szerencsém van, hogy a konyhamalac szerepét átvette Bonnie, az anyakutyus, aki a konyhánkban van a kölykeivel, így a maradékokat mindig ő kapja. A kislányommal megegyeztünk, hogy ezt most közösen megesszük, mert milyen csúnya dolog lenne a többieket kihagyni ebből a finomságból. Mindenki kapott egy szép nagy szeletet, én meg ettem egy kicsit, hogy édesem ne sértődjön meg.
Szóval egy szó mint száz: ha az ember tényleg elszánja magát, sikerül is neki, minden az agyban dől el!
2013. február 7., csütörtök
Kecsketejes szappan
Mint már írtam, kislányomnak ekcémája van. A bőrgyógyász
felírt neki két évvel ezelőtt egy bőrbarát tusfürdőt, ami 2000 ft volt a 200ml.
Párommal nekiálltunk keresni alternatívát, miután kislányom 3 nap alatt
kilocsolta a kádba. Így eljutottunk a kecsketejes szappanhoz (én azelőtt nem
hallottam ilyesmiről, csak a híres Kleopátra tejfürdőjéről).
És mit hoz az élet?! Egyik nap, mikor a kertben voltunk
kecskéinkkel, egy csaj sétált előttünk, és kérdezte van-e kecsketejünk. Mondta, hogy szappant készít. Szóval jó magyarhoz híven rögtön üzletet kötöttünk:
én adok tejet, ő megtanít szappant készíteni. Megspóroltam egy tandíj árát (van
szappankészítő tanfolyam) és szereztem egy barátot.
A szappannak 3 fő alkotórésze van:
1: olaj vagy zsír (legjobb az 50% zsír-50% olaj elegy)
2: lúg (nátrium-hidroxid)
3: folyadék (kecsketej, gyógytea, desztillált víz)
Van egy szép kis táblázat, ami mindent kiszámol helyettünk.
Csak be kell pötyögni, hogy milyen olajból, mennyi folyadékból, mennyi
superfat-tel akarom a szappant.Superfat: lényege az, hogy beállíthatjuk úgy a receptet,
hogy a hozzáadott lúg ne szappanosítsa el az összes zsírt, hanem pár százaléka
megmaradjon olajnak a bőrápolás miatt. Ezt általában 5% szokott lenni. Lehet 0
is, és lehet úgy is beállítani, hogy több legyen a lúg-azaz túllúgozzuk a
szappant-ez a mosáshoz jó.Én most 3 félét csináltam: egy száraz bőrre valót, ami 5%-os
superfat-es, egy 0%-ost amit hajmosáshoz használok, és egy túllúgozottat, amivel
mosok a gépben.Ha hajmosáshoz használjuk a szappant, fontos hogy ne a
csapból jövő vízzel mossuk ki a hajunkból, hanem desztillált(ioncserélt) vízzel
vagy ioncserélt vízből készült teával, amibe egy evőkanál almaecetet vagy fél
citrom levét tesszük, na meg pár csepp kedvenc illóolajat. Az ecet/citrom
savas, így semlegesíti a hajunkban maradt szappant, és mellesleg még ápol is,
ugyanis az ecet visszaállítja a bőr ph-ját( ezt még a pedikűr suliban tanultam)
remekül fertőtlenít (gomba, ezért jó ecetes vízben áztatni a patánkat).
A szappan összeállítása nagyon egyszerű, de nagyon nagy
odafigyelést/ védőöltözetet kell biztosítani. Gyerekeket el kell távolítani,
mert a lúg olyan mint a kénsav, a bőrt azonnal el kezdi marni, ezért tetőtöl
talpig be kell öltözni és szigorúan gumikesztyűben szabad csak dolgozni, jól szellőző helységben. Ha
mégis a bőrre csöppen, azonnal ecettel le kell mosni. Amikor a lúgot feloldjuk a folyadékban, akkor az nagyon
felmelegszik, amit növel pl a cukortartalom, ezért a folyadékot le kell egy
kicsit fagyasztani ( nem kőkeményre), és úgy beleönteni a lúgot, amit
kevergetéssel feloldunk benne. Ezt az oldatot kell az olajhoz keverni, majd ha
el kezd sűrűsödni, akkor mehet bele a formába. Az olajok többféléből állhatnak, minden olajnak van valami hatása a szappanba és bőrünkre (kókuszzsír: tisztít, habzik, olivaolaj: száraz bőr ápoló, napraforgóolaj: e-vitamin, ricinus olaj: szőrdúsító, hajápoló stb..) A sűrűsödést fokozhatja a cukortartalom
illetve illóolajak, méz is, ezek használata már egy kis gyakorlottságot
igényel. Lehet bőr ápolását fokozni illóolajok hozzáadásával pl zsíros bőrre a
tefa, cubeba, száraz bőrre a geránium, gyerekeknek és terheseknek csak mandarin
és levendula. És rakhatunk a szappanba masszírozó elemeket: mákot, darált kávét,
kókuszreszeléket… .A lúg nem szappanosítja el rögtön az olajat, ez kb 4 hétig
tart, de a legjobb ha 6 hetet várunk, akkor már biztos hogy jó lesz (kivéve, ha
az egész pl csak olivából van, mert akkor akár egy évig is száríthatjuk).
Az így készült szappan csak természetes anyagokból van,
színezék és tartósítószer mentes! (Egyetlen hátránya, hogy a lefolyó falára
lerakódik, így sűrűbben kell lefolyótisztítót használni, de inkább több
lefolyótisztítót használok, minthogy olyan vegyi labort öntsek a bőrőmre -
egy átlagos tusfürdőt.)
2013. február 6., szerda
Kecskesajt
A kecsketej hófehér, a tehéntej egy kicsit sárgás, így a
kecsketejből készűlt gyorsérlelésű sajt is hófehér. egyedül ezt a sajtot lehet
grillezni, nem olvad szét. lehet natúr vagy többféle fűszerezésű. Én ilyeneket
szoktam készíteni: chilis, füstölt ízű, fokhagymás(favorit), snidlinges, kapros,
oliva-bogyós, köményes, 3 borsos (képen), provencei, illetve rakhatunk bele bármilyen
fűszert, amit szeretünk. Oltónak bio oltót használok: Naturen Premium, amit
borjúgyomorból vonnak ki.
Készítése:
1: A tejet pasztörizáljuk: felmelegítjük 70 fok
környékére ( ha nincs ilyen hőmérőnk, akkor úgy a jó, a a tej teteje "bőrös", és a lábos oldalán apró buborékok vannak ),majd ezen a hőmérsékleten tartjuk 10 percig, így megöljük benne az
összes bacit.( A jó bacikat az oltóval pótoljuk). Kihűtjük kb 32 fokosra.
2: Kimérjük az oltót, amit kb fél-egy deci vízben
elkeverünk, majd ezt az oldatot belekeverjük a tejbe, 2x-3x jól megkeverjük a
tejet .
3: Várunk kb fél-háromnegyed órát, és ha már összeállt a tej
(megalvadt) akkor felszeleteljük 2cm-es közönként hosszába és keresztbe.
4: Várunk megint kb 20 percet, majd a kést ide-oda húzogatva
nagyon apró darabokra feldaraboljuk. ekkor egy kicsit utána szoktam melegíteni,
mert akkor jobban alvad (max 38-40 fokra). Akkor lesz jó az állaga, ha a
szűrőben nem folyik az alvadék, hanem egy tömbbe összeáll.
5: Kiszedem az alvadékot egy nagy tálba, (ami a lábosban marad sárgás folyadék az a tejsavó, ami még mindig tele van tápanyaggal, én a vagy a szappanba teszem, vagy a kutyáknak adom) majd elveszek
belőle egy másik keverő tálba annyit, amennyi egy szűrőben elfér (hagyományos
nyeles fehér műanyag szűrőt használok, minek kb fél cm-es lyukai vannak). Ezt a
kívánt módon fűszerezem, és belekanalazom a szűrőbe és csepegtető tálcára
teszem. Így járok el a maradék alvadékkal.
kb 8-10 órát hagyom lecsöpögni, majd egy fél órára megfordítom a szűrőt,
hogy a sajt a másik oldaláról is lecsöpögjön.
6: sófürdőt készítek: egy kis tálba teszek vizet és a víz
mennyiségének megfelelően 20% sót. Ebbe teszem a sajtot és 3-4 órán át benne
úszkál. Aztán lecsöpögtetem, és már esszük is . Az utolsó falatokért rendszerint hajbakapunk. Ez a sajt kb egy hétig ál el a hűtőben .
A lábosból sűrű szűrővel átszűröm a savót, így megkapom azt a túrószerű alvadékot, amit cottage-cheese-nek neveznek.
Ez a gyorsérlelésű sajt készítése. Az igazi érlelt sajtnak is ez a menete, csak a sajtot egy kb 10 fokos helységben fa polcokra helyezik és naponta átforgatják, így szárítják hetekig- hónapokig.
2013. február 4., hétfő
Miért kecsketej?
Ha valaki 3-4 évvel ezelőtt azt mondja, hogy farmom lesz, azt körberöhögtem volna. Igaz amióta eszemet tudom, imádom az állatokat, mindig is volt valamim. De a farmoskodásra nem gondoltunk, egészen kb két évvel ezelőttig. Megvettünk egy szép nagy telket, nagyon tetszett az elrendezése, mert 2 szintből áll. A felsőn van az "embertanya", az alsón az "állattanya". (Nem szeretem használni a tanya szót, mert úgy érzem, hogy egy kicsit negatív a jelentése: civilizációtól messze, purritán kert.)
Szóval fent van a házunk és az ablakból rálátunk az egész kertre. Két kutyussal költöztünk ki, Kyrával és Morfival. Egy kicsit féltem, hogy mivel vadászkutyák, őzek vagy rókák szaga elcsábítja őket, és elszöknek, de szerencsére annyira jól érzik magukat, hogy csak jó nagyokat kiabálnak, ha látnak betolakodót, de elmenni nem igen akarnak.
Visszakanyarodva a kecskékhez, egyből jött az ötlet, hogy vegyünk egy kecskét, mert nagyon nagy a kert, jó lesz biofűnyírónak, meg ha ad tejet, az jó lesz az allergia ellen (akkor még csak ennyit tudtunk a tejről) Nagyon megszerettük a kis Rozit, édes volt kicsi szarvával. Egy gond volt: mivel ő fehér, és anyukája is az volt, azt hitte, hogy az argentin dogokkal egy csapatba tartozik. Akkor még nagyon örültem, hogy kutyáink még kölykök, mert nem akarták felfalni. Az első nap, miután láttuk, hogy jól meglesznek ők együtt, bementünk a házba mi is ebédelni. Két óra múlva kinéztünk a kecskére, de az eltűnt. Na mindannyian kiözönlöttünk gidát keresni. Sehol. Én már sirattam szegényt, hogy a kutyák biztos felfalták, amikor feltűnt, hogy Morfi ki-be jár a kutyaólba, majd bent is marad. gondoltam biztos ott vannak a maradványok. Bekukkantottam és mit láttam: kecske és kutya egymás mellett pihennek.
Így gyorsan eldöntöttük, jöjjön még egy pár kecske. És a kecskékkel együtt a több tudás is.
Miért is kecsketej? Mert jó az allergiára, mert immunerősítő, mert könnyen emészthető, mert az anyatejhez ez áll a legközelebb, mert jót tesz a száraz bőrnek, mert ugyanúgy lehet belőle főzni, sajtot, szappant csinálni és még sorolhatnám.
A kecsketej sokkal kissebb zsírmolekulái könnyebben emészthetőek, az elfogyasztott allergén növényektől ellenanyagot termelnek, így jól hat az allergiára (már elhagytuk a claritint!), erősíti az immunrendszert, és még a sajtgyártásból kimaradt tejsavó is rengeteg tápanyagot tartalmaz, amit imádnak a kutyák is . Vidéki idősek is ezt mondják: ha beteg vagy, igyál kecsketejet! És milyen igaz!
Nemcsak a sajtja finom, de a belőle készült szappan is nagyon jó a bőrnek.
Két éve télen nagyon kijött a lányom ekcémája, akkor nagyon sokat költöttem orvosra (bőrgyógyász, fül-orr-gégész, allergia vizsgálat), most már azt is tudom, ezt mind megspórolhattam volna, ha odafigyelek az élelmiszerre is, amit a boltban veszünk. Most már a gyerekek is tudják, nem veszünk olyan higiéniai terméket, amiben sodium-lauryl-sulfat (SLS) van, meg élelmiszert, amiben nátrium-benzoát van, mert attól lehet a leggyorsabban allergiát-akár rákot is kapni.
Egy szó mint száz: válogassunk meg mindent amit megeszünk, megiszunk és magunkra kenünk!
Szóval fent van a házunk és az ablakból rálátunk az egész kertre. Két kutyussal költöztünk ki, Kyrával és Morfival. Egy kicsit féltem, hogy mivel vadászkutyák, őzek vagy rókák szaga elcsábítja őket, és elszöknek, de szerencsére annyira jól érzik magukat, hogy csak jó nagyokat kiabálnak, ha látnak betolakodót, de elmenni nem igen akarnak.
Visszakanyarodva a kecskékhez, egyből jött az ötlet, hogy vegyünk egy kecskét, mert nagyon nagy a kert, jó lesz biofűnyírónak, meg ha ad tejet, az jó lesz az allergia ellen (akkor még csak ennyit tudtunk a tejről) Nagyon megszerettük a kis Rozit, édes volt kicsi szarvával. Egy gond volt: mivel ő fehér, és anyukája is az volt, azt hitte, hogy az argentin dogokkal egy csapatba tartozik. Akkor még nagyon örültem, hogy kutyáink még kölykök, mert nem akarták felfalni. Az első nap, miután láttuk, hogy jól meglesznek ők együtt, bementünk a házba mi is ebédelni. Két óra múlva kinéztünk a kecskére, de az eltűnt. Na mindannyian kiözönlöttünk gidát keresni. Sehol. Én már sirattam szegényt, hogy a kutyák biztos felfalták, amikor feltűnt, hogy Morfi ki-be jár a kutyaólba, majd bent is marad. gondoltam biztos ott vannak a maradványok. Bekukkantottam és mit láttam: kecske és kutya egymás mellett pihennek.
Így gyorsan eldöntöttük, jöjjön még egy pár kecske. És a kecskékkel együtt a több tudás is.
Miért is kecsketej? Mert jó az allergiára, mert immunerősítő, mert könnyen emészthető, mert az anyatejhez ez áll a legközelebb, mert jót tesz a száraz bőrnek, mert ugyanúgy lehet belőle főzni, sajtot, szappant csinálni és még sorolhatnám.
A kecsketej sokkal kissebb zsírmolekulái könnyebben emészthetőek, az elfogyasztott allergén növényektől ellenanyagot termelnek, így jól hat az allergiára (már elhagytuk a claritint!), erősíti az immunrendszert, és még a sajtgyártásból kimaradt tejsavó is rengeteg tápanyagot tartalmaz, amit imádnak a kutyák is . Vidéki idősek is ezt mondják: ha beteg vagy, igyál kecsketejet! És milyen igaz!
Nemcsak a sajtja finom, de a belőle készült szappan is nagyon jó a bőrnek.
Két éve télen nagyon kijött a lányom ekcémája, akkor nagyon sokat költöttem orvosra (bőrgyógyász, fül-orr-gégész, allergia vizsgálat), most már azt is tudom, ezt mind megspórolhattam volna, ha odafigyelek az élelmiszerre is, amit a boltban veszünk. Most már a gyerekek is tudják, nem veszünk olyan higiéniai terméket, amiben sodium-lauryl-sulfat (SLS) van, meg élelmiszert, amiben nátrium-benzoát van, mert attól lehet a leggyorsabban allergiát-akár rákot is kapni.
Egy szó mint száz: válogassunk meg mindent amit megeszünk, megiszunk és magunkra kenünk!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)