Indulhat a befőzés!

Itt a nyár, beértek a gyümölcsök, így itt az ideje a lekvár főzésnek. Tavaly előtt nagy sikere volt a fahéjas szilva lekvárnak, tavaly sajnos szinte semmi nem termett a májusi fagytól, de idén szerencsére jó lett a termés,így nem is volt kérdés hogy az idén folytatom, de most más gyümölcsökkel: meggy és szeder násza lett a következő.
Nem egy ördöngősség, csak néhány szabályt kell betartani, így biztos jó lesz a lekvár TARTÓSÍTÓ SZER NÉLKÜL is. Száraz dunsztolással készítem, ami azt jelenti, hogy a gyümölcsöt órákig főzöm, majd az elkészült lekvárt még forrón betakargatom, hogy nagyon lassan hűljön ki.
A szabályok:
-A gyümölcsnek mindig épnek, egészségesnek kell lennie, a rossz részeket vágjuk ki!
-az üvegnek makulátlanul tisztának kell lennie (és persze a kupaknak is)
Lényegében ennyi.
Menete:
Az üvegeket és a kupakokat először jól elmosom, majd ecetes vízben kifőzöm, úgy hogy a víz teljesen ellepje. 10 percig forralom. Majd óvatosan kiveszem a vízből, úgy hogy a belsejébe és a kupak belsejébe nyúlni tilos! Lecsöpögtetem róla a vizet, teljesen ki kell száradnia.
A jól megmosott gyümölcsöt ha kell apróra vágom , egy jó lábasban (aminek vastag a fala, és nem ég le könnyen benne az étel, illetve legutóbb teflon serpenyőben -wok- csináltam) felteszem főni, semmit nem adok hozzá. Néha megkavarom, de amikor már kevés rajta a lé, akkor sűrűbben kell kavargatni, mert leéghet. A vége felé adom hozzá a kristály cukrot. Én ezzel csinálom, persze lehet cukor nélkül is, vagy mézzel, nyírfa cukorral. Mi nagyon sűrűn szeretjük a lekvárt, így addig főzőm, amíg már ragacsos nem lesz. Figyelem! A vége felé nagyokat bugyoghat, fröcskölhet, így érdemes beöltözni, mert a forró lekvár akár égési sebeket is okozhat!
Ha kész, üvegbe töltöm, majdnem színültig. Jól rácsavarom a kupakot, és FEJRE ÁLLÍTOM az üveget minimum 5 percre. Ez azért fontos, mert így kap vákuumot a lekvár, így marad tartós. Vigyázat az üveg nagyon forró!!!
Ezután jöhet a száraz dunsztolás. Az üvegeket papírba tekerem, minden oldalról takaróval, vagy pléddel, vagy valamilyen anyaggal beborítom jó szorosan, és napokig hagyom úgy benne , hogy lassan kihűljön. Egy-két héten belül, ha nem  kezd el forrni, nem buborékos, akkor jól csináltuk.
A lekvárhoz adhatunk fűszereket (fahéj...). Azt hogy pontosan meddig áll el, nem tudom, mert nálunk 3 hónapig tartott ki, annyira finom lett. De az utolsóban is pont ugyan olyan finom volt, mint az elsőben :)

Festményeim

Mióta az eszemet tudom imádom a festményeket. Kb 2-3 hónapja olvastam egy cikket, hogy a magyar nők nem művelik azt amiben tehetségesek. Ez elgondolkodtatott... Imádom a festményeket... Ha megláttam egy szép fotót, rögtön az volt az első gondolatom, hogy de jó lenne lefesteni.... Imádtam rajzolni. Akkor miért nem teszem????
Persze rögtön tudtam a választ miért nem:
1: sok más fontos dolgom van-volt, ami mellett nem volt időm semmire-de ez most megváltozott, mert már tudok magamra is szánni heti 1-2 órát.
2: a szüleim nem támogattak semmiben.Anyám, aki porcelán festő, mindig azt mondta: csak ezt ne csináld (porcelán festés). Holott szerintem ha a szülő látja, hogy a gyereke tehetséges, kutya kötelessége segíteni, terelgetni az útját, hogy segítse, jobbá tegye.
Ezeken túlléptem, így nagy lelkesedéssel ugrottam bele a festészetbe. Persze azért nem kapkodtam el, először rajzoltam, majd amikor már úgy éreztem, hogy újra bejárattam a kezem, áttértem az akril festészet tanulmányozására. Találtam a YouTube-on egy remek festőt: Will Kemp-et, aki nagyszerűen elmagyarázta az alapokat: színek keverését, kompozíciót, festmények készítését, majd a-z-ig megnéztem minden videót a www.willkmepartschool.com -on. Rettenetesen jól magyaráz és tényleg mindent bemutat az alapokból, és lehet online kurzusokat is venni. Miután átrágtam magam mindenen, lelkileg felkészültem a festésre, beszereztem a hozzávalókat. A választásom jó magyar márkára esett: Pannon Akril Color festék, a piacon a művészfestékek között a legolcsóbb, itt gyártják, és a színeket, amit Will javasolt ebben is megtaláltam. Íme az első alkotásaim. Az idő rendet megtartva, azért látszik a haladás...

Hiányzol....

Sajnos az állattartás nem fenékig tejfel. Nemcsak születések vannak, hanem gazdicsere és elhalálozás.
Most éppen gazdicsere viselt meg, hiszen a kiskutyák új gazdikra találtak. Nekem, aki a piszkot takarította utánuk, fáj a legjobban. Most néma csend van a lakásban, a hat heti nyüszögés, morgás és csámcsogás után. Hiába én már csak ilyen lelkizős fajta vagyok. Az utolsó, akit Nyafinak neveztünk el, olyan emberközpontú volt, hogy amikor felvettem simogatni, mancsaival szorosan ölelte karomat.
Halálozással kapcsolatban két megrendítő dolog történt, amit soha az életben nem fogok elfelejeni. Az egyik szintén kutyával kapcsolatos. Kyra királynő szült egy alomnyi kölyköt. Jó idő lévén kint voltak a fészerben, nagy halom szalmában. Észrevettem, hogy az egyik kicsi jóval alul maradt a többinél. Nyüszögött szopott, de nem fejlődött. Egyik reggel amikor kimentem, Az alomnyi kutya Kyra nélkül aludt édesen. Hívogatásomra előjött a másik tárolóból, de rögtön vissza rohant. Na valamit rejteget-gondoltam és utána mentem. Hát ott rejtette el a beteg picit, és ott vigyázott rá. Már láttam, hogy nincs sok neki hátra. Így hagytam, hogy legyen úgy, ahogy ő akarja, a többi már úgyis elég nagy volt, hogy órákat az anyjuk nélkül legyenek. Kyra ingázott a két hely között egész nap. Másnap amikor mentem oda nagy Kyra nyüszögést és kaparást hallottam. A kicsi meghalt és Kyra próbálta eltemetni a homokdombban. Én még ilyennel sosem találkoztam. Elhívtam onnan egy falat kenyérrel , nyugtatgattam, hogy én majd vigyázok rá.Emberi, szormorú szemekkel nézett, de megértette és félrevonult, mi meg eltemettük a kicsit.
A  másik eset egy kiskecskével történt. Pötyinek neveztük el, mert volt egy fehér pötty a fekete orrán. Amikor hozzánk került, nagyon eleven, édes gida volt. Egyik nap észrevettük, hogy félrevonul a többitől, láttuk rajta hogy valami gond van vele. Az orvossal konzultálva adtunk neki antibiotikumot és többféle vitamint. Sajnos csak egy-két napig tartott a javulás, aztán megint rosszabbul lett. Kipróbáltunk mindent, de sajnos nem vált be nála semmi. Szegény egyre fogyott. Próbált játszani a többiekkel, de ereje nem volt velük ugrándozni, minduntalan fellökték, felöklelték. De az élni akarás hihetetlen volt benne! Mindannyiszor amikor kint voltunk vele, jött, bújt, mindent megevett, amit adtam neki. Végefelé már elkülönítettük a többiektől, mert az ételt elvették tőle. Minden telhetőt megpróbáltunk, mert a szemében ott volt a csillogás, a bizalom, az élni akarás, de sajnos még az ajurvédikus szerek sem hatottak nála. Három hét után láttam hogy a szemében kihunyt a fény, belefáradt a küzdésbe. Már tudtam, hogy nem fog sokáig élni. Másnap reggel már nem élt....
Nagyon nehéz ezeket a dolgokat átélni, megélni de ez az élet rendje, a természet szelektál.
Amikor ezek eszembe jutnak, akkor rögtön felidézem magamban a jót is: nem csak halnak, de születnek is állatok.
Kyra királynő ismét vemhes, két hét múlva szülni fog. Az idén eddig 12 gidánk született és még legalább 4 kecskénk fog elleni. Az élet egy örök körförgás....

Videók

Most jöjjön pár video az idei babákról.

http://www.youtube.com/watch?v=LqZo_Jm2lAM

http://www.youtube.com/watch?v=W4ArKO8gHow

http://www.youtube.com/watch?v=zXaR1kTCheE

Argentin dogok:

http://www.youtube.com/watch?v=ZkPCqJEfX6o

Egy kis lelkizés

Vannak szentimentális napjaim, amikor elgondolkodom az életemben eddig történteken. Ez is egy ilyen nap. Már értek dolgokat, elfogadok helyzeteket.
Nagyon sok dolgon mentünk keresztül -családi perpatvarok, gazdasági-anyagi csőd, egy új életmód felvétele...- és kb fél éve jött a megvilágosodás: ami megtörtént, azért kár gyötrődni, őrölni az idegeimet, viszont a jövőt csak magam formálhatom. Csakis én tehetek azért, hogy az életem-és gyerekeimé- jobb és jobb legyen.
Nagyon sokáig az volt a felfogásom: miért siessek? megvárnak a dolgok... majd megcsinálom...majd lefogyok....
Na ennek most vetettem véget. Nem majd, nem később, hanem most azonnal! Most kell csinálni, mert lehet holnap már késő lesz. Nemcsak magam miatt kell lefogyni, hanem gyerekeim miatt, az egészségem miatt, a közérzetem miatt.
Érdekes hogy amikor az ember túlsúlyos, akkor belekerül egy örvénybe (legalább is én), kevés az energia a rossz ételek miatt, így az embernek nincs ereje/kedve megmozdulni sem. Viszont az akarat, az nagy úr, Felül tudtam emelkedni ezen a megfeneklett állapoton. Két hét az kínszenvedés volt, de mindig az lebegett előttem: most kell csinálni, nem holnap! Holnap már többet kell csinálni! Két hét után kezdett több energiám lenni. Visszavettem az ételadagokat, nem eszem kenyeret, és megugrott az energiám. Lehet attól, hogy égett a zsírom, lehet hogy az agyam akarta. De jó érzés! Végre egy hónap után kezdett is látszani a dolog. Már az is motivál, hogy a ruhák nem feszülnek, hanem kezdenek lötyögni.
Ma láttam a facebook-on egy olyan oldalt, ahol kövér nők vannak, egymást bíztatva hogy jó így.Három hónapja még én is ezt gondoltam, de ma már homlokegyenest mást gondolok:
Nem, nem jó így!
Nem jó, mert rossz az egészséged, aminek egynes következménye a sok betegség.
Nem jó így, mert a gyerekekkel nem tudsz játszani, futkározni, tollasozni,, labdázni.
Nem jó így, mert a párod egy 55 kilós nőt vett el feleségül, most a 100 kilós miért felelne meg neki? Önámítás, hogy így is tetszel neki. Ő az 55 kilósba szeretett bele. Neked sem felelne meg, ha a párod felszedne 40-50 kilót.
Nem jó így mert sokat izzadsz, fel vagy fújódva !
Nem jó így, mert a mindennapi tevékenységeket nehezen végzed el!
Nem jó így mert a környezeted dagadt disznónak talál!
Nem jó így, mert sajnos az emberek igenis a külső alapján ítélnek meg, és tény, hogy a szebbek jobb állást/fizetést kapnak!
Nem jó így, mert a konfekció méretet nem rád szabták, csak drágábban tudsz venni nagyobb méretű ruhákat!
Most hirtelen ennyi jutott az eszembe miért változtatom meg a súlyom.
És a páromnak nagyon is tetszik, hogy elkezdtem a változást:
"Jééé, levetted az úszógumit? Nézd Baba (kislányunk) átérem anyut!"-és megölel, megcsókol. :D

Kecskepöri

Kecskéből nem csak tejet nyerhetünk, hanem húst is, bár nem túl sokat. Inkább tej miatt tartjuk őket, de vannak olyan esetek, mint pl. nyáron, hogy lett 5 bak gidánk. A bakokat igen nehéz eladni, vagy elpasszolni, mert olyan 30 lányhoz kell egy bak a csordába. Így a bakok mentek a "levesbe". Legjobb őket fiatal korukban levágni, mert ha már ivarérettek, akkor igencsak "ízletes" a húsuk. Vagy a másik megoldás: a bakokat hamar ki kell heréltetni, és akkor egy éves koruk körül is lehet belőlük ebéd.
Régen nem tudtam elképzelni, hogy levágunk egy állatot. Sajnos ez elkerülhetetlen , mert azért történnek balesetek. A kutyánkat rettenetes felhúzta az egyik gida folyamatos nyafogása, így amikor a gida odajött az elválasztó kerítéshez, bizony a kutya ráharapott. Mivel csúnyán megsérült a feje, így döntött a család: le kell vágni. Ha az állat szenved, akkor az ember félreteszi a rossz érzéseit, és mindent megtesz, hogy ne szenvedjen tovább. Gyorsan sikerült is a dolog, még a gyerekek sem akadtak fönt ezen, mert tudták, hogy kín szenvedésben pusztult volna el. Egy kiscsirkével hasonlóan jártunk. Rálépett egy kecske a szemem előtt és eltörött a gerince. Kislányomnál ekkor vettem észre, hogy nem is nyafogós városi kislány, hiszen amikor mondtam neki, hogy ez olyan kicsi, hogy inkább a kutyáknak főzöm meg, mert nincs rajta hús. Azt mondta erre, hogy szó sem lehet róla, csináljunk levest belőle. Úgyhogy a kiscsirkéből leves lett, nem sok, de élvezettel falta az egész család.
A kecskepöri úgy készül, ahogy sertéspöri, ízre is hasonló. Íme egy szép egyéves kecske combja:

 

 

 

 

Hozzávalók:
3 fej vöröshagyma
1 kg kecske apróhús
3 gerezd fokhagyma
zsiradék/ olaj
1 evőkanál őrölt kömény
1 evőkanál pirospaprika
só, bors

 Nagyon fontos a hús előkészítése: ahhoz hogy ne legyen kecske íze, fel kell forralni annyi vizet, hogy a húst bőven ellepje. Amikor a víz felforrt, akkor levesszük a tűzhelyről, belerakjuk az apróhúst, megkeverjük. Hagyjuk pihenni 5 percig a forró vízben, ezalatt 2x megkeverjük. Így kiázik belőle a véres lé, tisztább lesz a pöri. Ha letelt az idő, a húst leszűrjük, a véres vizet kiöntjük (én itt újrahasznosítok, mert a kutyakajához főzöm).
A továbbiakban úgy járunk el, ahogy szokásosan pörköltöt készítünk:
a zsiradékban megpirítjuk a hagymát, beledobjuk a húst, majd tovább pirítjuk. Megfűszerezzük a köménnyel, sóval, pirospaprikával. Felöntjük annyi vízzel, hogy nagyon bőven ellepje. A fiatal húst kb egy óráig kell főzni, az öregebbet akár 3 órát is. A rekordom az öt óra volt. Persze bográcsban gyorsabban elkészül a dolog és ízesebb is lesz. Köretnek bármit választhatunk, főtt krumpli, nokedli...
Még meg is lehet tuningolni egy kis vörösborral, azzal nem lehet elrontani a dolgot!

Jó étvágyat!

 

Akklimatizálódás

Mint már írtam, ha valaki 3 évvel ezelőtt azt mondja, hogy állat tartó leszek, kiröhögöm.
Igaz nem panelban nőttem fel, hanem egy kisvárosban (gyermekkoromban község volt még), közel Budapesthez. A környéken lévők a kutyán-macskán kívül nemigazán tartottak egyéb állatot. Már elkezdtük a városiasodást. Sokan költöztek ki a fővárosból, és persze nem vágytak másra csak szép kertre. Bár mindig volt valamilyen állatunk, de a kertben csak akkor tartózkodtunk, ha nagyon jó volt az idő.
A zord időhöz való szokást szerencsére nem egyik napról a másikra kezdtük, hanem szép lassan, hiszen a házat ki kellett bővíteni, így nem tudtunk azonnal költözni, hanem minden szabadidőnket az új otthonunkban töltöttük. Egyébként az anyóséknál laktunk, és igaz az a mondás, hogy mindenhol jó, de legjobb messze, távol az anyóstól.
Siettünk is a munkálatokkal, hogy minél gyorsabban költözhessünk, így télen is fúrtunk, faragtunk, ahogy időnk és persze pénztárcánk bírta. Rögtön meg is tanultam azt az alapszabályt, hogy nem dobunk ki semmi feleslegeset, mert az még később jól jöhet.
Szóval a hideghez szép lassan hozzászoktam. már nem zavar, ha fagy odakint, megtaláltam azt a réteges öltözködést és usánka sapkát, amiben egyáltalán nem fázom ( a -5 fok alatti hőmérsékletet azonban így sem lehet megszokni, akkor tényleg kibírhatatlan az idő). már megtaláltam a hidegben is a szépet, ahogy deresednek a fák, vagy összebújnak az állatok, hogy melegítsék egymást. A legjobb a 20 fok körüli idő, mert akkor se nem fázunk, de nem is melegszünk ki annyira.
Nem csak a hideghez, hanem a tanyasi életformához is az ember idomul. Amikor kiköltöztünk, nagyon sokáig dolgoztunk, és este 8-9 körül etettük az állatokat, majd olyan 11 körül kerültünk ágyba. Ez szép lassan megváltozott: ahogy hajnalban halljuk a kakast kukorékolni, már az embernek kedve is van kimenni, hogy etessen és körbenézzen mi történt az éjszaka. Kora nyáron szaladtam is ki, hogy nézzem melyik növény bújt ki a földből, vagy melyik kecske ellett meg. A forró nyári napokon, meg azért, hogy ne az ólban érjen a nagy hőség, hanem a hűvös hajnalokon jobb gyorsan leetetni. Már megértettem, hogy a délvidékeken miért is tartanak sziesztát: jó korán kelni, elintézni mindent, aztán a nagy forróságban be a hűs szobába. Majd a naplementével együtt etetünk este, ami télen már 5 körül, nyáron viszont maximum 8 körül van ( később nem érdemes a sok szúnyog miatt).
Egy hónap és már talán lesz olyan meleg, hogy kezdhetjük az ültetést. Tavaly a babbal értünk el jó sikert (köszönjük szomszéd Gyuri bácsinak, aki adott egy tálnyit, amit elültethettünk) mert annyi babunk lett, hogy kiszolgált minket tavaszig és maradt ültetni való is.
Már megtanultuk, hogy nem fontos venni magot, csak talán 1x, majd az abból kikelő növény magját ha elrakjuk, akkor jövőre lesz mit ültetni ( a legnagyobb, legszebb magokat kell kiválasztani ületetésre, hogy továbbra is nagy termések legyenek). Most kis dobozokban várja a paradicsom, paprika, dinnye, bab és miegymás, hogy olvadás után a földbe kerüljön és új életet kezdjen.
Úgy tartják egyébként, hogy minden 3. év hozza az aranyat, a köztes időkben az időjárás elviszi a termést. Nálunk az első évben 300 darab dinnyét vert el egy jégeső, ami csak nálunk esett, majd tavaly nagy szárazság volt, az eper nem úgy termett, ahogy vártuk (sajnos épphogy egy-két kiló lett a pár száz palántából), és a májusi fagy elvitte még a meggyet is.

Fogyókúra kontra család

Már az első szülésem óta folyamatosan próbálok lefogyni. Mikor már sikerült, megint terhes lettem, és kezdődött minden elölről. Mikor az ember anya, nagyon meg van nehezítve a dolga. Átlagos magyar család vagyunk, így nincs meg az a lehetőség, hogy fitnesz termekbe járjak, hetente 2x, 3x. (Most hogy van farmunk nincs is rá szükségem.)
Kiskoromban mindig csontsovány voltam, és a hétvégi ebédek mindig ezzel teltek: egyél! egyet a mama kedvéért.... ami megváltozott amikor tini lettem. Most 36 évesen már tudom, hogy anyám pocsék főztje is ludas volt, és tiniként ismerkedtem meg az ízes magyar konyhában a párom családjánál. Rabul ejtettek az ételek, zamatok.
57 kiló voltam, ami terhességem alatt felkúszott 85-re, és onnan nem is akart szabadulni. ( Így igencsak szép gyermekeim születtek, a lányom 4 kilós volt, aminek az egész csecsemő osztály a csodájára járt, a sok 3 kilós fiúcska között.) 12 éve küzdök a kilók ellen, de azt hiszem (nem..: TUDOM) hogy az idén végre győzelmet aratok. Nagyon sok dolog történt, aminek következtében meg kellett változtatnom az étkezési szokásaimat:
1: a családom mindig avval poénkodott, hogy még mindig terhes vagyok.
2: a ruha vásárlás kész kín szenvedés, mert a 44-46-os méret már nem a hagyományos konfekció, hanem a molettbe tartozik, de ott inkább 48-50-es ruhákat találok.
3: iszonyatosan kerek képem vigyorog vissza a fotókról
4: a kislányom osztálytársai összesúgtak hogy milyen kövér vagyok
5: karácsony környékén amikor kint voltam az állatoknál, egy furcsa nyomást éreztem a lábamba. Iszonyatosan megijedtem, hogy trombózist kapok. Ez volt az utolsó csepp a pohárban. Így azon gondolkoztam másnap, hogy ennek mind véget kell vetni! Az első gondolatom az volt, hogy akkor január elsejétől lefogyok, ez lesz a szilveszteri fogadalmam. Már szinte az összes újévi napon ezt fogadtam meg és elég sok sorsfordító filmet néztem, ahol folyton azt mondták, hogy nem elég beszélni, meg is kell tenni, így a második gondolatom már az volt: nem várok szilveszterig, hanem most azonnal lépek. Aznap este már nem ettem vacsorára kenyeret, csak valami zöldséget, amit azóta is betartok.
Valahogy így néz ki a fogyási tervem:
étkezés: száműztem az étrendemből a kenyeret (nemcsak a fehéret, hanem mindenfélét) beleértve a zsömlét, kiflit, pirítóst, péksütit. Reggelim: egy bögre kecsketej, kávéval. Ebéd a hagyományos ebéd, de ha hús van, akkor köretnek csak zöldség, de nem vetem meg a finom csülkös bablevest Nagy kedvencem lett a pirított brokkoli és kínai kel. Vacsora: max egy kicsi répa vagy kefír.
Mozgás: mivel reggel- este legalább egy órát vagyok kint az állatoknál, vödröket, szalmabálát cipelve, nem tartom fontosnak, hogy külön mozgást iktassak be. A tervem, ha lemegyek 75 kiló alá, akkor elmegyek futni.
Bevezettem a lúgosító tea fogyasztását délelőtt és délután.
Eredmény másfél hónap után: 5 kiló minusz!!!!
Na és itt jön be kis családom a képbe.
A drágáim nagyon jól tudják, hogy fogyókúrázom, ennek ellenére szombatonként 2-3 órát kell a konyhában töltenem ebédfőzéssel. Három kérdés hangzik el 10-12-ig ötpercenként: ma mi lesz a kaja? Ezt felváltja 12-13-ig: Mikor lesz kész? majd 13 után, amikor már tálalok: És a nasi?
Na mostmár ettől eldurran az agyam. Szerencsére eszembe jutott egy egyszerű recept: Krémtúró mézzel. Na ha valaki nasit kér, most már ezt kapja, vagy egy tányér gyümölcsöt. A párom igencsak édesszájú, és mivel egész jól főzök, most úgy látom ez a szitu: amit anya ledob, azt apa felveszi. Úgyhogy próbálom átvariálni a nasi fogalmát sütiről, természetes édességekre.
De azért nem csak így tesznek próbára, folyton megkísértenek, mintha beléjük költözött volna a kisördög: párom beállított egy télifagyival, hogy hozott nekem meglepit. Még szerencse,hogy nem tartozik a kedvenceim közé, így meglepődött amikor visszaadtam, hogy most nem kérem, adja a gyerekeknek . Ezek után kislányom névnapom alkalmával meglepett egy minitortával. Kis malacka volt a tetején, mert viccesen azt tartja a családom, hogy én vagyok otthon a konyhamalac. Ez sajnos igaz is volt sokáig, mert a gyerekek folyton meghagytak egy-két falatot, amit gyorsan bekaptam. Ma nagy szerencsém van, hogy a konyhamalac szerepét átvette Bonnie, az anyakutyus, aki a konyhánkban van a kölykeivel, így a maradékokat mindig ő kapja. A kislányommal megegyeztünk, hogy ezt most közösen megesszük, mert milyen csúnya dolog lenne a többieket kihagyni ebből a finomságból. Mindenki kapott egy szép nagy szeletet, én meg ettem egy kicsit, hogy édesem ne sértődjön meg.
Szóval egy szó mint száz: ha az ember tényleg elszánja magát, sikerül is neki, minden az agyban dől el!

Kecsketejes szappan

Mint már írtam, kislányomnak ekcémája van. A bőrgyógyász felírt neki két évvel ezelőtt egy bőrbarát tusfürdőt, ami 2000 ft volt a 200ml. Párommal nekiálltunk keresni alternatívát, miután kislányom 3 nap alatt kilocsolta a kádba. Így eljutottunk a kecsketejes szappanhoz (én azelőtt nem hallottam ilyesmiről, csak a híres Kleopátra tejfürdőjéről).

 

És mit hoz az élet?! Egyik nap, mikor a kertben voltunk kecskéinkkel, egy csaj sétált előttünk, és kérdezte van-e kecsketejünk.  Mondta, hogy szappant készít. Szóval  jó magyarhoz híven rögtön üzletet kötöttünk: én adok tejet, ő megtanít szappant készíteni. Megspóroltam egy tandíj árát (van szappankészítő tanfolyam) és szereztem egy barátot.

A szappannak 3 fő alkotórésze van:

1: olaj vagy zsír (legjobb az 50% zsír-50% olaj elegy)

2: lúg (nátrium-hidroxid)

3: folyadék (kecsketej, gyógytea, desztillált víz)

Van egy szép kis táblázat, ami mindent kiszámol helyettünk. Csak be kell pötyögni, hogy milyen olajból, mennyi folyadékból, mennyi superfat-tel akarom a szappant.Superfat: lényege az, hogy beállíthatjuk úgy a receptet, hogy a hozzáadott lúg ne szappanosítsa el az összes zsírt, hanem pár százaléka megmaradjon olajnak a bőrápolás miatt. Ezt általában 5% szokott lenni. Lehet 0 is, és lehet úgy is beállítani, hogy több legyen a lúg-azaz túllúgozzuk a szappant-ez a mosáshoz jó.Én most 3 félét csináltam: egy száraz bőrre valót, ami 5%-os superfat-es, egy 0%-ost amit hajmosáshoz használok, és egy túllúgozottat, amivel mosok a gépben.Ha hajmosáshoz használjuk a szappant, fontos hogy ne a csapból jövő vízzel mossuk ki a hajunkból, hanem desztillált(ioncserélt) vízzel vagy ioncserélt vízből készült teával, amibe egy evőkanál almaecetet vagy fél citrom levét tesszük, na meg pár csepp kedvenc illóolajat. Az ecet/citrom savas, így semlegesíti a hajunkban maradt szappant, és mellesleg még ápol is, ugyanis az ecet visszaállítja a bőr ph-ját( ezt még a pedikűr suliban tanultam) remekül fertőtlenít (gomba, ezért jó ecetes vízben áztatni a patánkat).

A szappan összeállítása nagyon egyszerű, de nagyon nagy odafigyelést/ védőöltözetet kell biztosítani. Gyerekeket el kell távolítani, mert a lúg olyan mint a kénsav, a bőrt azonnal el kezdi marni, ezért tetőtöl talpig be kell öltözni és szigorúan gumikesztyűben szabad csak dolgozni, jól szellőző helységben. Ha mégis a bőrre csöppen, azonnal ecettel le kell mosni. Amikor a lúgot feloldjuk a folyadékban, akkor az nagyon felmelegszik, amit növel pl a cukortartalom, ezért a folyadékot le kell egy kicsit fagyasztani ( nem kőkeményre), és úgy beleönteni a lúgot, amit kevergetéssel feloldunk benne. Ezt az oldatot kell az olajhoz keverni, majd ha el kezd sűrűsödni, akkor mehet bele a formába. Az olajok többféléből állhatnak, minden olajnak van valami hatása a szappanba és bőrünkre (kókuszzsír: tisztít, habzik, olivaolaj: száraz bőr ápoló, napraforgóolaj: e-vitamin, ricinus olaj: szőrdúsító, hajápoló stb..) A sűrűsödést fokozhatja a cukortartalom illetve illóolajak, méz is, ezek használata már egy kis gyakorlottságot igényel. Lehet bőr ápolását fokozni illóolajok hozzáadásával pl zsíros bőrre a tefa, cubeba, száraz bőrre a geránium, gyerekeknek és terheseknek csak mandarin és levendula. És rakhatunk a szappanba masszírozó  elemeket: mákot, darált kávét, kókuszreszeléket… .A lúg nem szappanosítja el rögtön az olajat, ez kb 4 hétig tart, de a legjobb ha 6 hetet várunk, akkor már biztos hogy jó lesz (kivéve, ha az egész pl csak olivából van, mert akkor akár egy évig is száríthatjuk).

 

Ha mosásra használjuk, akkor öblítőnek használjunk szintén ecetet pár csepp illóolajjal-ez egyben vízkőoldó is, így a ruhák is puhák maradnak, a mosógépünk is jól jár (nem kell nekünk drága pénzért vízlágyító).

Az így készült szappan csak természetes anyagokból van, színezék és tartósítószer mentes! (Egyetlen hátránya, hogy a lefolyó falára lerakódik, így sűrűbben kell lefolyótisztítót használni, de inkább több lefolyótisztítót használok, minthogy olyan vegyi labort öntsek a bőrőmre - egy átlagos tusfürdőt.)

 

 

Kecskesajt

A kecsketej hófehér, a tehéntej egy kicsit sárgás, így a kecsketejből készűlt gyorsérlelésű sajt is hófehér. egyedül ezt a sajtot lehet grillezni, nem olvad szét. lehet natúr vagy többféle fűszerezésű. Én ilyeneket szoktam készíteni: chilis, füstölt ízű, fokhagymás(favorit), snidlinges, kapros, oliva-bogyós, köményes, 3 borsos (képen), provencei, illetve rakhatunk bele bármilyen fűszert, amit szeretünk. Oltónak bio oltót használok: Naturen Premium, amit borjúgyomorból vonnak ki.

 

Készítése:

1: A tejet pasztörizáljuk: felmelegítjük 70 fok környékére ( ha nincs ilyen hőmérőnk, akkor úgy a jó, a a tej teteje "bőrös", és a lábos oldalán apró buborékok vannak ),majd ezen a hőmérsékleten tartjuk 10 percig, így megöljük benne az összes bacit.( A jó bacikat az oltóval pótoljuk). Kihűtjük kb 32 fokosra.

2: Kimérjük az oltót, amit kb fél-egy deci vízben elkeverünk, majd ezt az oldatot belekeverjük a tejbe, 2x-3x jól megkeverjük a tejet .

3: Várunk kb fél-háromnegyed órát, és ha már összeállt a tej (megalvadt) akkor felszeleteljük 2cm-es közönként hosszába és keresztbe.

4: Várunk megint kb 20 percet, majd a kést ide-oda húzogatva nagyon apró darabokra feldaraboljuk. ekkor egy kicsit utána szoktam melegíteni, mert akkor jobban alvad (max 38-40 fokra). Akkor lesz jó az állaga, ha a szűrőben nem folyik az alvadék, hanem egy tömbbe összeáll.

5: Kiszedem az alvadékot egy nagy tálba, (ami a lábosban marad sárgás folyadék az a tejsavó, ami még mindig tele van tápanyaggal, én a vagy a szappanba teszem, vagy a kutyáknak adom) majd elveszek belőle egy másik keverő tálba annyit, amennyi egy szűrőben elfér (hagyományos nyeles fehér műanyag szűrőt használok, minek kb fél cm-es lyukai vannak). Ezt a kívánt módon fűszerezem, és belekanalazom a szűrőbe és csepegtető tálcára teszem. Így járok el a maradék alvadékkal.  kb 8-10 órát hagyom lecsöpögni, majd egy fél órára megfordítom a szűrőt, hogy a sajt a másik oldaláról is lecsöpögjön.

 

6: sófürdőt készítek: egy kis tálba teszek vizet és a víz mennyiségének megfelelően 20% sót. Ebbe teszem a sajtot és 3-4 órán át benne úszkál. Aztán lecsöpögtetem, és már esszük is . Az utolsó falatokért rendszerint hajbakapunk. Ez a sajt kb egy hétig ál el a hűtőben .

A lábosból sűrű szűrővel átszűröm a savót, így megkapom azt a túrószerű alvadékot, amit cottage-cheese-nek neveznek.

 Ez a gyorsérlelésű sajt készítése. Az igazi érlelt sajtnak is ez a menete, csak a sajtot egy kb 10 fokos helységben fa polcokra helyezik és naponta átforgatják, így szárítják hetekig- hónapokig.

Miért kecsketej?

Ha valaki 3-4 évvel ezelőtt azt mondja, hogy farmom lesz, azt körberöhögtem volna. Igaz amióta eszemet tudom, imádom az állatokat, mindig is volt valamim. De a farmoskodásra nem gondoltunk, egészen kb két évvel ezelőttig. Megvettünk egy szép nagy telket, nagyon tetszett az elrendezése, mert 2 szintből áll. A felsőn van az "embertanya", az alsón az "állattanya". (Nem szeretem használni a tanya szót, mert úgy érzem, hogy egy kicsit negatív a jelentése: civilizációtól messze, purritán kert.)
Szóval fent van a házunk és az ablakból rálátunk az egész kertre. Két kutyussal költöztünk ki, Kyrával és Morfival. Egy kicsit féltem, hogy mivel vadászkutyák, őzek vagy rókák szaga elcsábítja őket, és elszöknek, de szerencsére annyira jól érzik magukat, hogy csak jó nagyokat kiabálnak, ha látnak betolakodót, de elmenni nem igen akarnak.
Visszakanyarodva a kecskékhez, egyből jött az ötlet, hogy vegyünk egy kecskét, mert nagyon nagy a kert, jó lesz biofűnyírónak, meg ha ad tejet, az jó lesz az allergia ellen (akkor még csak ennyit tudtunk a tejről) Nagyon megszerettük a kis Rozit, édes volt kicsi szarvával. Egy gond volt: mivel ő fehér, és anyukája is az volt, azt hitte, hogy az argentin dogokkal egy csapatba tartozik. Akkor még nagyon örültem, hogy kutyáink még kölykök, mert nem akarták felfalni. Az első nap, miután láttuk, hogy jól meglesznek ők együtt, bementünk a házba mi is ebédelni. Két óra múlva kinéztünk a kecskére, de az eltűnt. Na mindannyian kiözönlöttünk gidát keresni. Sehol. Én már sirattam szegényt, hogy a kutyák biztos felfalták, amikor feltűnt, hogy Morfi ki-be jár a kutyaólba, majd bent is marad. gondoltam biztos ott vannak a maradványok. Bekukkantottam és mit láttam: kecske és kutya egymás mellett pihennek.
Így gyorsan eldöntöttük, jöjjön még egy pár kecske. És a kecskékkel együtt a több tudás is.
Miért is kecsketej? Mert jó az allergiára, mert immunerősítő, mert könnyen emészthető, mert az anyatejhez ez áll a legközelebb, mert jót tesz a száraz bőrnek, mert ugyanúgy lehet belőle főzni, sajtot, szappant csinálni és még sorolhatnám.
A kecsketej sokkal kissebb zsírmolekulái könnyebben emészthetőek, az elfogyasztott allergén növényektől ellenanyagot termelnek, így jól hat az allergiára (már elhagytuk a claritint!), erősíti az immunrendszert, és még a sajtgyártásból kimaradt tejsavó is rengeteg tápanyagot tartalmaz, amit imádnak a kutyák is . Vidéki idősek is ezt mondják: ha beteg vagy, igyál kecsketejet! És milyen igaz!
Nemcsak a sajtja finom, de a belőle készült szappan is nagyon jó a bőrnek.
Két éve télen nagyon kijött a lányom ekcémája, akkor nagyon sokat költöttem orvosra (bőrgyógyász, fül-orr-gégész, allergia vizsgálat), most már azt is tudom, ezt mind megspórolhattam volna, ha odafigyelek az élelmiszerre is, amit a boltban veszünk. Most már a gyerekek is tudják, nem veszünk olyan higiéniai terméket, amiben sodium-lauryl-sulfat (SLS) van, meg élelmiszert, amiben nátrium-benzoát van, mert attól lehet a leggyorsabban allergiát-akár rákot is kapni.
Egy szó mint száz: válogassunk meg mindent amit megeszünk, megiszunk és magunkra kenünk!

2013 első babái

Tegnap este nagyon jól zárult a napom. Mikor kimentem etetni, örömmel láttam, hogy a kisnyuszik előjöttek az alomból és vígan eszegetnek az anyucival. Már két éve hogy próbálkozunk a német óriás fajtával, de most sikerült először. Ha jól számoltuk,akkor hat kicsi van, de iszonyatos gyorsan szaladnak, meg pattognak, és csak gyorsan készítettem egy pár fotót, mert féltem hogy kiugranak a ketrecből. Mogyi kutyánk meg mindig lent áll lesben, hogy mikor kaphat egy kis nyuszihusit, úgyhogy mindig résen kell lennünk.

A másik alom, ami született most januárban az argentin dog. 10 "kicsi" nyafog a konyhánkban minden éjjel. Imádom a kiskutyákat, de bárcsak ne nyafognának annyit!

Aminek nagyon örülünk, hogy mindegyik hófehér, egynek van egy pici foltja a szeménél. Bonnie szépet teljesített! :)

Nászok ásza

Az állatoknál a párzás különféleképpen nyilvánul meg.
A csirkéknél nincs különösebb időpont, mindig mindenhol párzanak. Viszont a tojás nem függvénye a párzásnak. A tyúk akkor is tojik, ha nincs kakasa, csak épp nem kel ki belőle kicsibe. Akkor tudjuk meg, hogy kelthető-e a tojásunk, ha a fény elé tartjuk, és látunk benne egy szemet.
Megfigyeltem, hogy a kakasoknak vannak kiemelt hölgyei, aminek a tojó hátán látom a jelét. A barna kakasunk igazán erőszakos típus. Elkapja a csőrével a tojó hátán a tollat, ráugrik és elintézi szegényt egy pillanat alatt, ha akarja, ha nem. Ettől  szegény tojóknak lekopasztja a hátát. A másik kakasunk-a bráma- viszont egy igen jámbor fajta, ha a tyúk nem akar, akkor nem tudja meghágni, de neki is van egy-két csaja, úgyhogy az ő szaporulata is biztosított. Alváskor persze mindenki a maga háremével szundikál.
A nyuszik bármikor párzanak, csak be kell tenni a nőstényhez a bakot egy napra, és a bak megkergeti egy jópárszor, amit igen murisan művel: ráugrik, párzanak, majd a bak visítás közepette eldől mint egy darab fa. A kisnyuszik egy hónap múlva jönnek a világra.
A kecskék általában ősszel és tavasszal párzanak, de a nőstények többször is tüzelnek. Leggyakoribb az őszi párzás, ezért általában tavasszal van a nagy bébibumm, tavaly 15 gidánk született márciustól májusig. Általában először egy kecske tüzel, majd végigmegy az egész csapaton, mint valami vírus, így sosem egy nap ellik le az összes, hanem szép sorban pár napos eltéréssel. A tüzelést már lehet szabályozni hormontartalmú gyógyszerrel, így kiküszöbölhető, hogy ne egyszerre essenek teherbe, hanem más-más időszakban. Ha nem vemhes a kecske, akkor kb havonta tüzelnek, amit abból látunk, hogy nagyon simulékony, engedi magát simogatni. A bak prüszköl, dobol, ugrál, és ami a legviccesebb: kinyújtja az alsó ajkát, csücsörít. Nagyon kell vigyázni, mert olyan három hónapos kortól tüzelnek a gidák, és persze ilyenkor még nem lehet őket bepároztatni, mert túl kicsik. A legjobb olyan egy évesen, akkor már teljesen kifejlődött a kecske. A kecskék "kutyapózban" párzanak, a kisgida 5 hónap múlva születik meg. A legtöbb tejet általában a harmadik ellés után adják. A nálunk jelenleg az abszolút győztes a Rozi: 4,5 literes napi csúccsal. Ő másfél évesen lett beugratva (bepároztatva). Szánentáli és alpesi keverék, szép nagy tőggyel, és jól fejhető csöccsel. (szánentáli az egy hófehér fajta, az alpesi pedig egy barna-fekete). Úgy tapasztaltuk, hogy ez a keresztezés hozza a legtöbb tejet, de ahány táj annyi vélemény. Van aki a búrra, van aki a murciaira esküszik.
Egyébként ahány kecske, annyiféle tőgy és bimbó. Van nagy tőgyű- kis csöcsű, van nagy tőgyű-nagy csöcsű és stb. Fejni mindegyiket meglehet, de a legjobb, ha nagy csöcse van, mert abból jobban jön a tej.
A fejés nem egy nagy ördöngösség, a lányom is rögtön ráérzett-mintha benne lenne az ember génjeiben-csak igen fárasztó, így amikor már több mint 5 fejősünk lett, bizony be kellett szereznünk egy fejő gépet. Na azzal nem lett rövidebb a meló, mert előtte-utána gondosan el kell mosni a gépet, mert a tej nem maradhat benne, mert ugye megromlik, belerohad.
A képen Mogyi kutyánk első találkozása a kis gidával :)

Kecske

Igaz a mondás: kecskére ne bízd a káposztát.
Megtapasztaltuk, hogy a kecske mindenféle növényt szeret, még a fák kérgét is. Így a kertünkben mindent megettek, amit elértek.
Na és a kecske a legszemtelenebb állat a földön. Nem használ ellene a drót kerítés, csak a fa vagy beton, mert addig piszkálja a szarvával (vagy patájával) amíg a drót ki nem bomlik és átfurakszik rajta, ha a túloldalon finomságokat lát. nagy hasznát vesszük a villanypásztornak is: amelyiket egyszer megcsípi, az nem megy többet a közelébe. Természetesen kipróbáltuk előtte mi is. Hát mi sem megyünk azóta a közelébe.

Szabad tartásban tartjuk őket, azaz csak akkor vannak megkötve, amikor fejés van. Még Sanyi a bakunk sincs megkötve, csak karámban van tartva. Kicsinek nem okozott gondot, de amikor öntudatára ébredt, na akkor öklelt, hátulról, sunyi módon, hogy az ember majd ketté szakadt. Na ezért került karámba.
Szép nagy óljuk van, két nagy etetővel és több vödörnyi vízzel. Még nincs nagy itatóvályúnk, csak vödrökben rakjuk ki nekik a vizet. Az etetőkbe minden reggel és este finom szalma kerül.
Nagyon kényes a gyomruk, nem bírják a hirtelen étrend változásokat, attól megy a hasuk. Ezért nem kapnak konyhai zöldség maradékot, az a csirkéknek megy. Ha új gabonát akarunk nekik adni, azt csak fokozatosan szabad, először egy kicsit keverünk a szokásos kajájukba, és pár nap múlva emelhetjük az adagot. Amitől óvni kell a kecskéket: puffasztó ételek: sok káposzta, bab, borsó, vizes friss lucerna. Veszélyes még rájuk nézve a dió levél, mert sok csersavat tartalmaz, ami mérgező. A puffadás és a férgek a legnagyobb veszély rájuk tekintve. Nagyon szeretik az almát, répát, bármilyen lágyszárú növény kiszáradt részeit. Ha valami oknál fogva be akarom terelni őket az ólba, akkor csak egy tál kukoricát kell tartani a kezemben, azt zörgetni és már jönnek is utánam mint egy pincsi kutya.  Félévenként jó őket féregteleníteni, mint a kutyákat.
Van egy mondás: a kecske a szegény ember "tehene". Ez igaz is, mert régen csak kieresztették őket a legelőre, és megfejték őket. De manapság már másképp etetjük őket. Ugye a cél mindig, hogy finom, minőségi tejet kapjunk, ezért a kecskét is jó minőségű gabonával/szénával etetjük (ez mindenféle állatra igaz, amit élelem céljából tartunk). Ezért mi adunk nekik gabona keveréket: kukorica, búza, rozs , árpa; valamint jó szénát-lucerna vagy réti. Egyébként a réteken el sem hiszi az ember hogy mennyi gyógynövény van! A kertünk azelőtt megmunkálatlan rét volt és boldogan fedeztem fel benne a vadon termő kamillát és csipkebogyót!

Az ólban alájuk aranysárga szalma kerül (búzaszár). A szalmának rendkívül jó a szigetelése, nagyon melegíti az állatokat, persze szeretik azt is megenni, épp ezért nem lehet rohadt vagy penészes.
Amin meglepődtem: a kecskéket pedikűrözni kell! Éppen úgy nő a patájukon a köröm, ahogy nekünk és bizony le kell vágni na persze nem Solingen ollóval, hanem jó csípőfogóval.
Ha szarva van akkor bök is? Nem. A lány kecskék nem bökdösnek a szarvukkal, azt csak egymással teszik. 3 év alatt egyszer sem történt ilyen, kivéve persze Sanyit.
Kb havonta tüzelnek, és 5 hónap a terhességi idő. Kicsinyeiket hat hetesen lehet leválasztani, akik már két hetesen rágcsálnak szénát. A laktációs (tejelési) idő 210 nap. Van olyan kecske, amelyik el is apad pár hónap alatt, de van olyan, amelyik a következő ellésig simán adná a tejet ( de el kell apasztani, hogy a gida a pociban jól fejlődjön). Általában 1-3 gida születik, nálunk eddig kettő volt a maximum.
A kecskék eredően sziklán éltek , így megmaradt az a jó szokásuk, hogy bárhova felugranak-rettentő jó ugrók. Rozika az első kecskénk ki is próbálta milyen a tetőről a kilátás.

Egyébként nagyon olyan tulajdonságaik vannak mint egy szeleburdi kiskutyának, épp csak a botot nem hozzák vissza( mert inkább megeszik). Mindegyiknek van neve: Sári, Rozi, Bözsi, Gizi, Luca, Bambi, Mini , Kisbözsi, Leszbi (igen van egy csaj kecskénk, aki a csajokat szereti), Lili, Lizi, Dagi...Ja és van egy szem bárányunk,  ő Bori.

Csirkék

Amikor reggelente kimegyek a kertbe, hogy megetessem az állatokat, mindig nevethetnékem támad: folyton eszembe jut, hogy a birodalmi lépegetők (Star Wars) mozgását a csirkékről mintázták. Szóval 25 kis birodalmi lépegető rohan felém, és követnek amíg meg nem kapják a kis a magocskájukat.
Tartásuk nem nagy dolog, viszont az etetésük nem egyszerű.
Először is az ólról: mi egy nagy , kényelmes ólat ácsoltunk nekik, egy hatalmas létraszerűséggel, amire esténként felülhetnek. Kb 6 fokos és olyan 5 létra szélességű, amire olyan 50 csirke is felülhet egyszerre. Érdekes, hogy  hogyan ülnek fel, mert a rangsor itt is megvan, a "barátok" összebújnak, viszont aki nem haver, azt addig csipkedik, amíg arrébb araszol, vagy le nem megy egy fokkal. Van az ólban tojóláda-ami egyszerűen zöldségesből szerzett banánosdoboz. Eszkábált a párom nagyon szép tojódobozt, de nem csípték a csirkék, úgyhogy maradt a banános. Azt jó, ha a sarokba helyezzük, védettebb helyre.
Van benne egy hosszú etető, és egy nagy lavór, ami az itató. Amíg a csirkék kicsik, addig a lavórba úgy tettünk téglákat, hogyha az egyik kicsi belepottyan, akkor ki tudjon mászni, ne fulladjon meg.
A tojót, ha telekakilják, oda nem nagyon akaródzik utána nekik tojni, úgyhogy olyankor a szalmát ki kell cserélni.
És a csirke általában bele is "tojik" , mert nem szobatiszta, szóval amerre jár, otthagyja névjegyét.
Az ajtón van egy szép kis nyílás, ami akkora, hogy a csirke ki-be mászhasson, de a kecske ne férjen be. Nálunk egy kertben vannak, mert a kecske nem lép a csirkére, vigyáz rá.
Az etetésük nem egyszerű. A manapság megvásárolható naposcsibék, vagy előneveltek már hozzá vannak szokva a táphoz, ami persze neki is-és nekünk is- hosszú távon rákot kelt. Amikor először vettünk csirkét, az eladó azt mondta: adjunk neki ilyen meg olyan tápot, és akkor gyorsan és sokat fog nőni, három hónaposan már le lehet vágni, de vágás előtt két héttel hagyjuk abba a tápot. Néztünk nagyot, mivel tudtuk előre nem fogunk tápozni, mert nem akarunk gyógyszeres húst enni.Szóval nem adtunk tápot a csirkéknek, így hullottak is mint a legyek. Beszéltünk ismerősökkel, orvossal. Kellett nekik indító tápot adni, majd nagy nehezen leállítottuk a tápról őket-ekkor 250 csirkéből 20 maradt- és már kezdtek szépen növögetni táp nélkül. eltelt kb három hónap, mikor ismét el kezdtek hullani. Elvittünk egyet az orvoshoz, aki megállapította, hogy rákos. Ez két okból lehetett: egyik a táptól, másik a vegyszeres kukoricától. Utóbb rájöttünk, hogy azért is vagdossák le a tápos csirkéket olyan korán, mert valószínű, hogy elrákosodnának előbb utóbb.
Ezért még inkább úgy döntöttünk, hogy maradunk a tiszta gabonánál, amit egy vidéki bácsitól sikerül szerezni. A mostani összeállított étrendjük: kukorica, búza, árpa, fekete szotyi és ásványok: futor, mészgríz, ami a tojás termelésben segít.
Szóval maradt egy-két darabunk és vidékről sikerült vennünk még tojókat, úgyhogy most van 23 csirkénk és kakasunk, egy barna és a dráma-bráma.

Tojni igen változatosan tojnak. Hat rájuk a front, a hideg, a meleg. A melegben jobban tojnak, a hidegben még nekik is befagy a ...   .
Amit a gyerekeim legjobban szeretnek, és amivel nagyon egyszerűen kirángathatjuk őket a számítógép mellől: Ma ki szedi össze a tojást?- kérdést feldobom és már húzzák is a kabátot, gumicsizmát.
És ahány tyúk annyi tojás :)

Nyulak tartása

"Használat előtt kérdezze meg állatorvosát, vidéki barátait!"

Most, hogy tél van, kevés dolog történik a farmunkon, kivéve egyet: nyuszik szaporodását. A nyuszik nagyon gyorsan szaporodnak. A tartásuk viszont sok figyelmet igényel.
Az aranyszabály: nyuszik étele itala, mindig tiszta, és mindenféle rossz dologtól mentes legyen (gomba, rothadás, penész, víz). Ugyanilyennek kell lenie a szalmának, ami alattuk van. Kétféle élelmet kapnak: magvakat (búza, kukorica, nyúltáp-nem gyógyszeres) és széna (lucerna, vagy jó minőségű réti).  És persze egy itatónyi víz. Mi a csőrös tartályt részesítjük előnyben, mert képesek ráharapni a tálra és eldobni. De a csőrnek bele kell lennie építve, mert kitépik és eldobják. Így a felszerelhető itató lett a legjobb választás. Enni is úgy kapnak, hogy egy kistálban egy marék vegyes gabonát berakok és amikor végeztek, akkor kivszem a tálat.
Vannak jó nyuszik, akik illedelmesen mindig a jobb oldalra ürítenek, ott végzik dolgukat , azért akad butább is , amelyik összevissza piszkol.
A nyuszikat külön kell tartani mert képesek nagyon összeverekedni. A bakot is külön kell tartani a nősténytől, mert "megszokja" hogy vele van, és nem akar párzani. Szóval a párzásra csak berakjuk a bakot, és maximum egy napra ott marad a lányál, azalatt elvégzi a dolgát. A kisnyuszik egy hónapra rá születnek, aminek előjele, hogy az anya a szájában rohangál sok-sok szalmával, összehordja egy kupacba, kitépkedi a szőrét, ami az alom közepére kerül , és jó esetbe oda fial. Rossz esetben mellé. Ilyenkor a kisnyuszit nem szabad puszta kézzel megfogni, mert az anya érzékeny a szagokra és ha idegen szagot érez rajta, akkor elpusztítja a kicsinyét. Én fel szoktam markolni egy kis szőrt és azzal rakom bele az alomba. Az anyát nem szabad "zaklatni" mert a kicsinyei fölé áll (néha odaugrik) és sajnos össze is taposhatja őket. A szőrkupacot, ha már nincs rá szükség( felcseperedtek a kisnyuszik, és elég alájuk a szalma), akkor el kell rakni, mert akad olyan nyuszi, amelyik nem tépked szőrt (estleg front van , ezért indul be a szülés).

Az intenzív tartásban az ellés után egy héttel már be is szokták ugratni az anyanyuszit. Hát szerintünk ez egy kicsit drasztikus, mi várni szoktunk egy pár hetet vele . Hat hetesen lehet leválasztani a kisnyuszikat, és mi inkább akkor szoktuk. A német óriás nyulak nagyon érzékenyek, valószínű a túltenyésztés miatt. Átlagosan 5-6 kicsinyeik vannak ( a keverékeknek akár 10-12). Sajnos sok almunk elpusztult, mert ugye kezdőként nem figyeltünk az időjárásra és hidegben ellettek a nyuszik, amit persze a kicsik nem bírtak. Most az időjárás kedvezett nekünk, pont meleg lett (január eleje) és a kisnyuszik túlélték az első másfél hetet, már akkora a fejük mint egy tojás. Már megtanultam, hogy az egészséges kisnyuszi jele: pattog mint egy borsó.
A nyulak nem igényelnek különösebb orvosi ellátást, kivéve a szúnyog elleni oltást, mert a szúnyog képes olyan fertőzést terjeszteni köztük, amitől elsebesednek és meghalnak. Szerencsére nálunk eddig ilyen nem volt, mert egy kedves bácsi figyelmeztetett: az ólban a legjobb barát a pók.
Na én egy dolgot utálok: a pókot.
Pár évvel ezelőtt volt több csípésem is tőlük, nagyon nehezen gyógyult meg, így a lakásban egy sem maradhat. De az ólban kivételt kell tennem, így kompromisszumot kötöttünk, ő elkerül engem, én meg őt. Az ól úgy néz ki mint valami szellemlakta tanya, sűrű pókháló lóg alá a tetőről.

 Már megszoktam, így már nem rohanok el sikoltozva, ha meglátok egy nyolclábút. Mert a farm előtt bizony halálsikoly közepette szaladtam ki a házból, mire a család jókat nevetett rajtam.
Már várom, hogy mikor nyílik ki a szemük a nyusziknak, ez talán a hét vége felé már megeshet.

Bemutatkozás

Szia kedves Olvasó!
Már régóta szerettem volna egy kis blogot a farmos életről kreálni, és ennek most jött el az ideje. Remélem jól fogsz szórakozni, és esetleg sok okosságot is fogsz tanulni tőlem.
Hogy ki vagyok én?
Elsősorban anya, másodsorban feleség, harmadsorban állatimádó.
Ezért lett egy kis farmom némi állattal.
Most már mondhatom, hogy van egy kis tapasztalatom a dologban, ezért is kezdtem hozzá blogomhoz.

Röviden családomról: van két szép gyermekem, az egyik már a felnőttkort súrolja, ő fiú és sokszor a fellegekben jár: Kocka, ahogy most a tinik hívják, a másik egy éppen tini kiscsaj, aki kivívta magának a hisztikirálynő címet. Van egy párom, akivel már hosszú évek óta jóban-rosszban nyúzzuk egymást és akit imádok, mert csodálatos apa és remek férj. És vannak állataink: kutyák, (cicák sajnos nincsenek, mert felfalták a kutyák), nyuszik, tyúkok és kecskék. Mindegyik féléből kb húsz, kivéve persze a kutyákat, mert abból csak öt. 3 tolvajkergető-rémisztőkinézetű argentin dog: Kyra (a falkavezér úrnő), Morfeus a Kan, és Bonnie a gyönyörűség szuka. Most jelen pillanatban van egy alomnyi frissen született kutyink, és egy alomnyi egy hetes nyuszink, akiket minden reggel meg kell hogy nézzek, hogy minden rendben.
A nyuszik között van német-óriás és keverék. Na a német óriásnak lett alma, már vagy az ötödik, de eddig sajnos nem voltak életképesek. Így a baknyuszi ment levesbe, és hoztunk helyette egy újat, aki nagyon menő, mert tetovált, és kapott is hozzá egy nevet: Pedró. Eddig jól végezte dolgát, mert megszületett az első alma, ami már egy hetes. Még egy hét és kisnyuszik előjönnek az alomból, és megcsodálhatjuk őket.
A tyúkok igazi tanyasi tyúkok, tojónak vannak szánva, és ki is elégítik a családnakvalót. Két gyönyörű kakasunk van, az egyik egy "hagyományos" a másik bráma. (Amikor meghozta a párom, kérdeztem tőle hogy ez milyen fajata. Én ezt hallottam: Dráma. Gondoltam is hogy olyan a kinézete, mint egy színpadi drámai ficsúrnak. Na felvilágosított, hogy az Bráma, nem dráma.

További szép napot!